Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Írottkő Stúdió
VI ÍROTTKŐ STÚDIÓ JAN NIEDERDÖCKL Az igazi szerelem? Már három órája ülök egy kicsike asztalnál unalmas emberek között. Elmúlt 50 egyforma esztendő. Azóta ülök esténként emberek közt, akik folyton beszélnek, de soha semmit nem mondanak. Valahol hátul, a számtalan szárnyasajtó egyiken, amik ezt a márvánnyal kirakott börtönt határolják - belép életem fénysugara. O sem változott. Közelebb jön hozzám, s minden körülöttem - töljenek ki akár háborúk - mellékessé lesz. Az egyetlen, ami van: mi vagyunk. Az érzés ugyanaz, még ha az erős férfi lassan aggastyán lesz is. Felém nyújtja idő barázdálta kezét: „szabad?” Szavai most is elbűvölnek. Feltápászkodom, próbáljuk megtalálni, ismételni a valaha sokat gyakorolt lépéseket. Táncolunk - s bár testemnek már fáj minden mozdulat mintha az égbe száll- nánk. Igen, az égbe táncolunk, együtt, ahogy az örökkévalóságban is együtt leszünk majd. JACQUELINE SCHRANZ UND SARAH PROCHAZKA A haza ott van, ahol jól érzem magam. A haza a hely, ami körülvesz, biztonságot ad. A hazának otthonillata van. A hely, ahol szeretteim élnek. A hazának otthonhangja van. A hely, ahová haza lehet menekülni. A haza a menedékem. A hely, ahol nem kell félnem. A hazámban nem vagyok magam. A hazámba mindig visszatérek. A hazámba haza.
