Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Tóth Csilla: Egy elmerült sziget legendája
az átváltozás képességére utal, hiszen a szó a tűnik igéből származik. A magyar hitvilágban is megtalálható a tavasztündér alakja, akit Tündér Ilonának hívnak, s lépte nyomán zöldbe borul a természet. A nép aranyhajúnak képzeli, kinek homlokán csillag van, s gyöngyöt sír. Békássy tavasztündére rügyező ágakból font koronát visel, haja szabadon lobog a szélben, ha megáll, hóvirágok nyílnak lábai nyomán. Érti a szél, a zajgó patak beszédét. Attribútuma a hóvirág, melynek fehér színe a világot alkotó női elem szűzi aspektusát fejezi ki. Nem mellékes körülmény, hogy A hegedős című versben a hegedős sírján is az ugyanilyen jelentéssel bíró liliom virult! Az erdő szélén folyó van, partján egy fűzfa. Itt elidőzik a Tavasztündér. A folyó habjain más, talán alárendelt szerepű tündérek ülnek. Fúj a szél, örvénylik a folyó, vonulnak a felhők. Szinte mindegyik tündéres versben hasonló, vagy majdnem teljesen ugyanilyen képi világot találunk. A színtér az erdő vagy a rét egy holdas éjszakán. Az uralkodó égitest a Hold, a Nap ellentétpárjaként női szimbólum. Minden változás, növekedés, álom, éjjel űzött mágia jelképe. A napszakok közül az éjszaka, az elemek közül a víz tartozik hozzá. A tündéres versek egész csoportját a Hold uralja. Minden felvonultatott állat, növény, melyek első olvasásra csak egy természetleírás elemeinek tűnnek, a Holdhoz, és a női aspektushoz kapcsolódik, s mélyebb, mitikus tartalmakat hordoz. A női elem kétpólusú, s ez a magyar ősvallásból eredő sajátosság: a tündér a pozitív erőket, a fehér mágiát képviseli, a Felvilággal, a jó szellemekkel áll kapcsolatban, a boszorkány, lényének ellenpólusa pedig a negatív erőket, a fekete mágiát, az alvilági ártó szellemeket. Akár a Holdat, akár a tündért, akár a boszorkányt tekintjük is: közös bennük az átváltozni tudás képessége. A csodás átváltozásra utal a versek tere és ideje is. Az ősz és a tavasz átmenetet kifejező évszakok, a varázslat Békássy verseiben legtöbbször tavaszi éjjelen történik meg. Mindig fúj a szél, ami szintén a változásokat jelzi. így pl: ,Haragos erdőn dudol a szél,” - a dúdolás dalt jelent, ami kicsit a hegedős alakját idézi fel, „... szellő rázza” „... a szellő szemébe vagdossa,” „Lobog a szélben.” „A tavasz legelső ébresztő szele.” „... játszik a szél...” „Ébredő erdőn dudol a szél,” - az idézett részletek mind a Haragos erdőn című versből valók. Összesen hét alkalommal fordult elő a szél vagy szellő szó valamilyen formában, így megállapíthatjuk, hogy mindenképpen fontos jelentéstartalmat hordoz. Ismétlése előfordul más versekben is, így pl. a már tárgyalt Megnyugvás, de az Álmok címűben is. Az előbbiben elragadta a szél garabonciás alakjában a lírai ént, az utóbbiban hívogatja: Jíív a szellő, menjünk, menjünk,”. A szél tehát fontos eleme a varázslásnak, a természetfólötti lények így közlekednek, de az átváltozás közege is, pl. a garabonciás a széllel repül. A versekben leggyakrabban előforduló helyszínek az erdő, füzes, folyópart. 1026
