Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Tóth Csilla: Egy elmerült sziget legendája

kólába járt, majd Cambridge következett, ahol 1911-1914 között volt a King’s College hallgatója. Történelmet tanult. Beválasztották az egyetem szűk körű, a szellemi elitet magába foglaló Apostolok nevű társaságába. És most jönnek az anekdoták és a híres barátságok. Ennek a társaságnak külföldi csak igen ritka esetben lehetett tagja. Békássy tagságát az akkor már komoly befolyással bíró John Maynard Keynes pártolta, akivel jó barátságba keveredtek.

Később aztán éppen Békássy szavazata lesz az, amely Wittgenstein felvétele mellett dönt. Keynesszel való szoros kapcsolatát mutatja, hogy egy alkalommal a zsennyei kastélyba is ellátogatott, s Békássy pedig bekerült Keynes baráti körébe, a Bloomsbury-körbe. Ez a baráti társaság nemcsak egyetemistákból, hanem művészpalántákból is állt akkoriban, nevét London Bloomsbury városnegyedéről kapta, ahol az ifjú Virginia és Vanessa Stephen bérelt lakást. Virginia irodalmi lapokba írogatott szellemes kritikákat, Vanessa festett. Férjes nevükön, de saját művészi tevékenységük révén váltak ismertté, Virginia Woolf és Vanessa Bell néven. Ide járt még Lytton Strachey és az esztéta Clive Bell, s még sok, nálunk kevésbé ismert személyiség. A kör szilárd értékrenddel bírt, melynek lényege a tolerancia, a teljes szellemi nyitottság, a számukra oly fontos barátságban és szerelemben éppúgy, mint az alkotó szellemi tevékenységben. Ok szervezik az első modern művészeti kiállítást Londonban, ami persze nagy felháborodást váltott ki, s tőlük származik az adott festőket jelző „posztimpresszionisták” elnevezés. Legkedvesebb időtöltésük a beszélgetés volt, amit a szellemi tájékozódás egyik legfontosabb eszközének tartottak. Egyik ilyen együtt töltött estén Békássy Madách Az ember tragédiája c. művéről tartott előadást. Nyilván ennek köszönhető a Tragédia angol fordításának kiadása a Woolf házaspár magánnyomdája révén, 1925-ben, Békássyné látogatását követően.

Ferenc tehetségét elismerték: kritikája jelent meg az egyetemi folyóiratban, a Cambridge Review-ben, 1912-ben Browning esszéjével a King’s College pályadíját nyeri el, 1913-ban pedig a fiatal költő, Harold Monro felkérésére, Poetry and Drama című lapjába írta a Hungarian poetry since 1906 című tanulmányát. Monro az ún. georgiánus költők közé tartozott, ahogy Rupert Brooke is, aki Keynes mellett másik nagyon jó barátja volt.

Az Angliában töltött éveknek a háború kitörése vetett véget. Ekkor már megszerezte bölcsészdiplomáját történelemből. Feltett szándéka volt, hogy önkéntesként a frontra megy. Barátja, Keynes marasztalta, végül tiszteletben tartva Békássy elhatározását, ő teremtette elő a hazautazáshoz szükséges pénzt. 1914. augusztusában hagyta el Angliát. A következő évben mint huszárönkéntes vonult be, s 1915. június 22-én Bukovinában, Dobronuocnál esett el. Keynes állíttatott emléktáblát barátjának a cambridge-i King’s College első világháborús elesettjeinek szentelt kápolnájában.

íme az életrajz egy lehetséges változata, amely elsősorban a szellemi kapcsolódásokat és hatásokat kívánja feltárni.

Az Apostolok és a Bloomsbury-kör, a georgiánus költők, Cambridge és Babits elismerése - úgy tűnik Békássy személyét inkább barátai és szellemi környezete tették híressé, mint munkái. Csak részben magyarázható ez azzal, hogy valóban korai költői próbálkozásokról, kényszerűen félbeszakadt tervekről van szó, s különböző elvek különböző szellemi-politikai miliőkben mindig fontosabbnak bizonyultak a verseknél. Csaknem száz év múltán talán lehet1018