Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Magyar Napló
hogy jómaga a puhuló proletárdiktatúra népi demokratikus rendőrségének vérvalóságán edződött. A 77-es úton már koránt sincs ekkora nyugalom. Új, féldrága autókon száguld a középosztály. Húsztonnás Mack dübörög el építőanyaggal megpúpozva. A sofőr prófétaszakállas arc. Siet. Mintha attól félne, hogy lemarad valamiről. A közeibe megy, csak ide megy a Golánra. A telepesek vicsorogva nézik a jelent; övék a múltban dermedő jövő - elképzelésük szerint. 25 évvel ezelőtt a Negev északi részén az egyik busz- pályaudvaron a pénztáros - egy idős ember, akiről üvöltött, hogy nem pénztárosnak teremtette az Isten - azt kérdezte, hogy milyen nyelven tudok a legjobban, és azon, amit másodiknak megemlítettem folyékonyan beszélt. ,,Názáretben a lakosság 73%-a muzulmán”, adja hírül egy tábla a mecset helyén, amit a város vezetősége lebontatott. Az újjáépítéshez eddig 381.000 egységnyi pénz jött össze, ami egy elkülönített számlán van. Vélhetően sekel, a hívők adományaiból. Hangpróba is van. Időről-időre bekapcsolják a recsegő-ropogó imalemezt. Akkor, amikor a keresztény gyülekezet misézik. Az al-Basara - a keresztények temploma - karnyújtásnyira van. Mindenütt zöld műanyagzászlócskák, csak mintha Próféta (szálá allahu alaijhi wa szallam) és az iszlám színe egy árnyalattal fakóbb lenne a vártnál. A bejáratot őrzik; mindenki szakállas és fiatal - mindenki mosolyog és mindenki kedves. ,J3z a csapat nyerésre játszik.” (A kérdés - milyen távon?!) (2001. 10. 29.) Jaffánál a tengert féltucatnyi helikopter pásztázza fényszórókkal. Mint féltucatnyi ideges bogár. Izrael fél. 991