Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Magyar Napló
Nem kérnek érte semmit. Senki nem kér semmit. Se sekelt, se hitelkártyát, se törvénybe foglalt uzsonnát. Eilátban nyár van. A szűk kavicsos sávon, a senki földjén, hatalmas amerikai zászló alatt kivénhedt hipszter bambul méretes sörhassal. (2001. 10. 27.) Dávid angoláról mesél és arról, hogy hány kubainak vágta át saját kezével a torkát. O mondja - bízzunk benne, hogy nem igaz. Véleménye szerint, a kubaiak szánalomra méltó teljesítményt nyújtottak mint gyalogság. Dávid portás a Corinna hotelben, ahol a kibucnyik társadalom igényességével megalkotott, farost lemezre festett Mózes tartja kezében a nagy művet - a TÍZPARANCSOLATot. Elmondja még, hogy sok izraeli vásárol ingatlant Magyarországon. Y. L. - Mr. XY - a hiszékenységben gyakorlott magyar olvasót arról tájékoztatja, hogy ez azért nem ágy van. Híranyagba szőtt csőlátású meséit a Népszabadság kiemelt helyén teszi közzé megkapó rendszerességgel. Úgy tűnik, hogy Izraelben az ember a helyi lapok hirdetéseit kénytelen olvasni. Megtudom végül - ha akarom, ha nem -, Izraelben is nő a szegények és a gazdagok közti szakadék. Y. L. ilyesmiről nem számol be. Dávid kelléktárához két fehér macska is tartozik. Egyik folyamatosan rátelepszik az újságjára. Arra, amelyiket éppen olvassa. Dávid két újságot olvas egyszerre. 25 évvel ezelőtt egy csapat francia nyelvű - külsőségeiben vallásos és szavaiban nagyon harcias - fiatal zsidó is utazott a Pireuszból Haifába tartó hajón. Felvilágosítottak, hogy nem az elfoglalt, hanem a felszabadított területekre megyünk - a Nyugati Partra gondoltak. Amikor a hajójegyet megvettem, a görög alkalmazott száját lefelé biggyesztve megkérdezte, hogy minek megyek Izraelbe?! Van ott valakim? Amikor megérkeztünk, az izraeli vámosok azonnal kivettek a tömegből egy öreg bátyus zsidót. A másik kibucban egy belgának két boxere volt. Ott987
