Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Magyar Napló
Ketten vannak, közepes nők, és elszántan javítanak a karmájukon...; szolgálnak és tolnak... Párhuzamosan a menettel a másik check-in előtt két sovány izraeli legény, sok fülbevalóval. Egyikük feje tetején festett hajrészlet, a kezében könyv. Magyarnak is elmenne, csak a virtuális kellékes lihegte túl a dolgot a könyvvel. Az ilyen külalakban megjelenő honfitársunknak kezében többnyire nincs könyv. Mert nem olvas. 25 évvel ezelőtt az első kibucom igazgatója, évente egy napra beállt a pult mögé és mérte a levest a tagságnak - Lengyelországból származott, és úgyanúgy nézett ki mint bármelyik öreg pesti zsidó a hatodik kerületből. Revadim volt, vagy Rámát ha-Sofet. Már átfedésekkel teli a történet. A budapest-tel-aviv-i géphez nincs különösebb tülekedés. A kedves öreg a saját tolókocsiján gördül az útlevélvizsgálathoz, mintha a ma- lévos jármű nem ízlene neki. De hogy ne heverjen parlagon a lehetőség, a nej beugrik. A két alkalmazott állja a sarat. Később bármelyikük könnyűszei'rel megválaszolná a kérdést, hogy mi közük van „a magyar- országi zsidó közösséghez”, amit majd nekem tesznek fel a lányok a Ben Gurion repülőtéren. A mögöttem lévő sorban oszlásnak induló arcberendezéssel egy húsz és a halál közt vergődő egyszerűbb lélek támasztja fejével az ablakot. Hamarosan megjön a hozzá illő nő is - bájai lila-fekete ruházatba préselve. Sok festék és egy aranykeretes szemüveg is lóg az arcán.- Remélem nem rúgnak ki a bibsik... - mondja.- Mi az, hogy „bibsi”? - kérdezi a tuti nő, aztán felkapja a kirúgás című vezérfonalat, hogy hátha őt is...- Hát a zsidókra mondják így - válaszolja tudós gügyögéssel a legény, mert a hihetetlen sok ész natúr bugyog ki az agyából keserves hörpölés közben, de szerencsére néha levegőt is vesz. Vörösborral dolgozik. Profi. A további okfejtést elnyomja Sz. Zs. kapitány hangja; Szófia felett repülünk, ami meglehetősen jó hír - hiszen még élünk...- A szakácsoknak amúgy is csönd! - folytatja ellentmondást nem tűrő hangon a zsírcica, mintegy pontot téve egy komoly eszmecsere végére. A „folyt, köv.” hasonlóképpen magasrendű. Foszlányokban jön át.- ...az Erzsébet királyné utca egy kibaszott hosszú utca... ott végigmegyek..., a Mexikói útnál szállók fel a metróra..., Nagyváradon most már van sörfesztivál is, meg minden izé... A rutinos utazó ilyenkor alszik el. 983
