Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Bodor Béla: Az ihletett szoftver
el az első ismert, számítógépen generált dinamikus képverset, amivel mindjárt komoly sikert is aratott, és azóta több olyan programot készített, mely versek előállítására használható. A legismertebb ezek közül a Disztichon Alfa, mely egy könyv mellékleteként hajlékony lemezen szerezhető meg, ami tartalmazza teljes szókészletét, szövegszervezésének szabályait, valamint a verskészítés algoritmusát. A program segítségével tizenhatbillió, azaz tizenhat- ezer-milliárd vers állítható elő, tehát ha valamely technikai csoda folytán az egészet ki lehetne nyomtatni és könyvekbe kötni, a Föld minden lakójának jutna egy testes kötet, méghozzá úgy, hogy egyetlen vers sem szerepelne egynél több példányban. Ehhez nagymértékben hasonlít a Hinta-palinta elnevezésű program, mely felező tizenketteseket produkál, néha belső rímmel, máskor anélkül, többnyire párrímes szerkezetben, de a sorok végén lehet torz rím is, és néhol hosszabb-rövidebb egységekben rímtelen sorok követik egymást. A nyúlfarknyi ismertetésben, mely A Hinta-palinta szöveghordalékából című kötetnek a hátsó borítóján olvasható, az áll, hogy ,p műben dinamikus képversek, és véletlennel kombinált szövegek láthatók, hallhatók és olvashatók." A könyvben természetesen csak szövegek vannak. Ugyanúgy, mint a Generált versek és logo-mandalák első harmadában, itt is a Hódolat sorozat számozott darabjai vannak, de másfajta versek is illeszkednek közéjük, rövidebb, ingadozó hosszúságú sorokból álló és dallamosabb, ritmikusabb szövegek. Ez lényegesen terjedelmesebb szövegegyüttes, mint a Disztichon alfa, egyrészt mert jórészt 16 soros versekből áll, szemben a kétsoros disztichonokkal, másrészt több is van belőlük, a tizenhatezer-milliárddal szemben több százezer- milliárd. Persze nem tudom, hogy felfoghatók-e ezek a különbségek, illetve egyáltalán maguk a mennyiségek. Talán úgy el lehet képzelni, hogy a Disztichon alfa könyvként kinyomtatott változata tízezerszer tízezer méteres alapterületre rakva ezer méter magas tornyot alkotna. Ezzel szemben a Hinta- palinta könyvváltozatából ugyanekkora alapterületen nyolcvan kilométer magas toronyba lenne halmozható, vagy ha az egyszerűség kedvéért elfektetjük, a rövidebb oldala a Lánchídtól Cinkotáig érne, a hosszabbik oldalnak pontosan Gyöngyösön lenne vége, míg a könyv-hegység magassága tízezer méter volna, tehát mintegy ezeregyszáz méterrel emelkedne a Himalája legmagasabb csúcsa fölé. Összehasonlításul gondoljunk arra, hogy a legbővebben számolva a könyvnyomtatás feltalálása óta és az újságok lapszámait is ide számítva egymillió kötet (tehát cím) jelent meg Magyarországon; ha ebből is tornyot rakunk, az huszonötször huszonöt méteres alapterületen egy méter magas lenne. Ha ezek után megkockáztatjuk azt a roppantul eltúlzott becslést, mely szerint a világ eddigi könyvkiadása a magyarországinak ezerszerese - valójában ennél kevesebb kell hogy legyen, de a játék kedvéért tegyük fel, hogy ilyen sok -, az eredmény még akkor is azonos alapterületen alacsonyabb torony lesz, mint a mostanában sokat mutatott világkereskedelmi központ egyik tornyának a fele. Több ez, mint öncélú bűvészkedés a számokkal. Maga Papp Tibor írja {Disztichon alfa, 38. oldal), hogy ilyen mennyiségű mű beillesztése egyetlen szerző alkotásai közé a magyar irodalomba lehetetlenség: Etikailag elfogadhatatlan, hogy számszerűleg több művet tulajdonítsunk egy adott pillanatban bárki szerzőnek, mint amennyit a magyar irodalom összessége eladdig produkált.’’ A mennyiségi összevetés alapján láthatjuk, hogy enne! többről van szó: 918
