Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Tóth Ferenc: Francia és magyar filozófusok a történelemről
TOTH FERENC Francia és magyar filozófusok a történelemről E sorok szerzőjét negyedéves egyetemi hallgató korában érte az a megtiszteltetés, hogy részt vehetett Penke Olga kandidátusi értekezésének szegedi munkahelyi vitáján. A meghívással egy időben vehettem kézbe kedves tanárnőm disszertációját, amely már csak azért is értékes volt számomra, mivel saját kutatásaim is a felvilágosodás korszakára irányultak. így a most megjelent munka egyik fontos előzményét már korábban alaposan megismerhettem. Jól emlékszem arra is, hogy a munkát akkor méltató szakemberek, Nagy Géza és Vörös Imre professzor urak, javasolták mihamarabbi megjelentetését. Szinte biztosra vettem, hogy a kiváló eredménnyel megvédett dolgozatot hamarosan változatlan szöveggel nyomtatásban is viszontláthatom. Ez lett volna talán az egyszerűbb megoldás. Természetesen Penke Olga nem ezt választotta. Megtörhetetlen filológusi hangyaszorgalma, az emberi szellembe és haladásba vetett XVIII. századias rendíthetetlen bizalma a munka további tartalmi kiegészítésére, tökéletesítésére ösztökélte. így jutottunk el több mint tíz év után a mostani publikációig, amely a Balassi Kiadó jóvoltából immár közkinccsé tette az egykori disszertáció igen érdekes és napjaink filológiai kutatásai által továbbérlelt és megerősített eredményeit. Nem egyszerű feladat hárul arra az olvasóra, aki megpróbálna erről a rendkívül összetett és minden állításában jegyzetekkel és hivatkozásokkal alátámasztott munkáról véleményt nyilvánítani. A kötet látszólagos vékonysága igen tömény és sokrétű ismeretanyagot takar, amely sokéves kutatói és rendszerezői munka eredményeként jöhetett létre. Már a munka címe egyértelműen elárulja annak fő témáját, a szerző maga pedig világosan megjelöli a munka elkészítésének fő okát: ,A francia felvilágosodás filozofikus világtörténeteivel nem foglalkozik napjainkig monografikus munka, ezért ennek a műfajnak lehető legtöbb aspektusát részletesen bemutatjuk.” (12. o.) A téma újdonsága tehát e munka legalapvetőbb erénye. A kutatási téma külön nehézsége, hogy egyszerre legalább három diszciplina érintkezési pontján, határterületén helyezkedik el: nevezetesen a történetírás történetén, a filozófiatörténeten és nem utolsó sorban az irodalomtörténeten. Ennek megfelelően a szerzőnek mindhárom területen komoly felkészültséggel kellett rendelkezni, amit a mű egyértelműen bizonyít is. Historiográfiai szempontból a téma jelentősége azért is figyelemre méltó, mivel olyan modern történetfilozófiai és módszertani kérdéseket feszeget, 909
