Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Tóth Ferenc: Francia és magyar filozófusok a történelemről

amelyek a mai történetírást is alapvetően befolyásolják. Hol kezdődik a történetírás, hol a filozófia és hol az irodalmi mű egyazon munkában? E napjainkban kevésbé ismert szövegek aktualitása ebből következően vitathatatlan. .Általában foglalkozom az emberek sorsával és kevésbé érdekelnek a trónváltozások. ’ — írta Voltaire, de akár a XX. századi Annales iskola valamely történészétől is származhattak volna e sorok, és e nyilvánvaló kapcsolat természetesen nem valami véletlen egybeesés gyümölcse.

Penke Olga világosan meghatározza a korabeli filozofikus világtörténet fogalmát és műfaját (25. o.). Egyértelműen megjelöli kutatásai alapvető korpuszát is, amely három, a műfaj klasszikusának számító munka: Voltaire: Tanulmány a nemzetek szelleméről és erkölcséről..., Miliőt abbé: A világtörténelem alapismeretei és a Raynal abbé neve alatt megjelent, a két India kereskedelme és gyarmatosítása filozofikus és politikai történetének szentelt nagyhatású mű. A szerző kutatásai alapján kiderül, milyen nagy hatással voltak e művek a magyar felvilágosodás íróira, filozófiai és történeti gondolkodásukra. Ennek köszönhetően a mű jelentős része a magyarországi recepció történetét dolgozza fel.

A történeti gondolkodás szerepe a korabeli szellemi életben jóval jelentősebb volt, mint ahogy azt feltételeznénk. A „történelem” (histoire) szó az Enciklopédia szócikkeiben az egyik legtöbbször előforduló szó. A XVIII. századi világi könyvtárak kb. 40%-ban történelmi munkákat tartalmaztak (Marion nyomán).1 História est magister vitae. A történelem tanulmányozása elengedhetetlen volt csaknem valamennyi fontos korabeli karrier szempontjából. Már a XVII. század végén, az egyik legfontosabb diplomáciai karrier-kézikönyv (Wicquefort, Abraham de: L’ambassadeur et ses fonctions; Cologne, 1690.) a legfontosabb tanulmányként nevezi meg a történelmet.1 2 Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a korabeli szerző elsősorban a klasszikus ókori történetírók munkáit ajánlja. A felvilágosodás százada folyamán megváltozik az olvasók ízlése is, elsősorban ,pzokat a történeti jellegű műveket részesítik előnyben, amelyek sajátos ideológiai jelentés hordozói, amelyek a jelen megértéséhez, a jövő formálásához adnak segítséget, fogódzópontot. Nem a tudós történetkutatók munkáit kíséri figyelemmel az olvasók széles tábora, hanem a nemzeti történelemről vagy éppen az angol történelemről írt műveket, Raynal abbé gyarmatosítás-történetét.” (52. o.)

A szerző felvillantja a műfaj alapvető kettősségét, a filozófiai gondolkodás és az erudíció dialektikus egységét és hangsúlyozza, hogy ,p XVIII. század filozofikus történetírása tulajdonképpen »többféle történetírás« együttélését és harcát tükrözi” (47. o.). Megkülönbözteti a történetírók kedvelt és visszatérő témáit: az angol modell csodálatát vagy elutasítását, a germanisták és roma- nisták nagy vitáját a francia nép eredetéről, az európai hatalmi egyensúly bonyolult problematikáját.

1 Lásd például a keszthelyi Festetics-könyvtár francia nyelvű történelmi gyűjteményét. Tudományos igényű feldolgozása: Kustán Lászlóné: Les livrcs franqais de la bibliothéquc du chateau Festetics de Keszthely, La section »História Universalis«, Szakdolgozat, Berzsenyi Dániel Főiskola - Francia Tanszék, 2000.

2 „De a legfontosabb tanulmány a diplomáciai pályára készülők számára a História. E név alatt értem mindazt, ami hozzá kapcsolódik: az emlékiratok, az utasítások, a tárgyalások szövegei és különösen a szerződések szövegei, amelyek a legfontosabb részeit alkotják.” Wicquefort, Abraham de: L’ambassadcur ct ses fonctions, Cologne, 1690. p. 81. (ford: Tóth Ferenc)

910