Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Zombor Béla: A 88 éves Határ Győzőnek (vers)
ZOMBOR BÉLA A 88 éves Határ Győzőnek esik-esik (én nem szeretem) nézem - no lám - de az akkor fosztott hó volt fagyott lilék felhőcihákból és cinóber-könnyek ijedt szememből- 6 februárt megért mézga-gyerek voltam mikor Nemzőm keze elengedett------T E meg (ma is?!) két Végtelen-Jel között húzod a függönyt járod kálváriás-bevett utad - méred a meredélyt vagy a lejtőt (bár mindkettő rég egyre megy) s nem tudhatod: te lángoltatsz gyertyát szívét-önlyuggató Apámért is alábólintván ’99 óta nem láttam fejed mikor én voltam a harcsa s bajuszod lett a horog ...72 nyaram nem köszönöm meg senkinek... azt mondják: „Az ember nem bünteti - hanem - ha istenét” ám kiket húzzak deresre - nincsenek piszlicsár semmiért---p ersze! huzatolni kéné habitusunk: alája újdon lepedőt s nem tűrni régről-voltunk amiből Adám-agyunk a Rosszra kinőtt de hát Titok-burokban kuncog az O K s a válasz rögünkre csattan: „Majd (h)a fagy!”------- Nem folytatom - a bölcselet sem képezi asztalom: rajta elrongyolt szavak és gőgkést fenő fogalom hja! orzó-Ósz van s benne csőröző kánya-ég ricsja robban mi elől Yagi-antennám siket-vakon immár kitér mikor Leviatán-énem rúghatnám pokolra------. ..ÉLTETVE-ÉLJ még nagyon soká!...
