Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Hornyik Miklós: Táncban a sötéttel
HORNYIK MIKLÓS Táncban a sötéttel BESZÉLGETÉS KODOLÁNYI GYULÁVAL, A költő, esszéíró és műfordító Kodolányi Gyulát az idén József Attila-díjjal tüntették ki. Verseinek gyűjteménye (Táncban a sötéttel, Kortárs Kiadó, Budapest 2002) három évtized terméséből ad gazdag válogatást. Az itt olvasható szöveg a Magyar Szemle Színkép című magazinjában 2002. április 29-én elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.- Gyűjteményes köteted már-már dacos alcíme: költemények 1971-2001”. Ma már nagyon kevés költő nevezi a verseit költeményeknek...- Ilyen szempontból a divatok már nem érdekelnek. Persze, szinte mindenki valamilyen divattal indul. Kell az induláshoz az a hajtóerő, amit a határozott választások és tagadások mozgósítanak bennünk. És persze hat ránk a korszellem. Amikor írni kezdtem, nagyon erősen benne voltam a hatvanas évek bizonyos irányzataiban, ezek azonban nem annyira magyar, sokkal inkább amerikai irányzatok voltak. Ezt csupán azért említem meg, mert az ember egész életében valójában egyazon gondolatkörben él: az életműve megmarad abban a gondolatkörben, amelyet az indulás korszelleme is befolyásol, s amely genetikailag is determinált. Az egyetemen poétikát is tanítottam, így eléggé pontosan tudom, mit mondok akkor, ha azt mondom: „költemény”. Való igaz tehát, hogy ezt a meghatározást dacosan vállalom... A prózaverset helyesebb prózai költeménynek nevezni, hiszen a latin ’versus’ szó visszatérést jelent. A prózai költeményben a visszatérések nem annyira nyilvánvalóak, mint a versben. Összecsengései és visszatérései nagyon finoman moduláltak lehetnek ugyan, mégis az a benyomásunk, mintha nem volna vers. Ezért helyesebb a „költemény” megnevezés. A költészet a teremtő képzelet műve. Nem az úgynevezett tükrözhető valóságról szól - ez utóbbit egyszerűen ostobaságnak tartom. Amikor verset írok, nem utánzók, nem másolok, hanem teremtek. Ezt a műveletet természetesen nem nagy T-vel írom, hiszen nem tartom magam félistennek. Arról van szó csupán, hogy a vers abból lesz, ami a képzeletemben összeszövődik a hétköznapi élményeimből, az álmaimból és olyan gondolatokból, amelyeknek az eredetét olykor nem is ismerem.-Új kötetedben szép számmal szerepelnek olyan prózai költemények, ame861
