Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra (versek)

DOBAI PÉTER

VERSEK

EGY ELNÉMULT KLAVÍRRA

című, szentimentális, ám nemkülönben búskomor ciklusból,

EGY DUNÁNTÚLI, VAS VÁRMEGYEI NEMES ÉS NEMZETES, TEKINTETES KISASSZONY:

DUKAI TAKÁCH JUDIT (1595-1836)

KÉSŐ-ROKOKÓ ÉS KORA-BIEDERMEIER STÍLJÉBEN

Marinak

I.

KEDVES, RÉGEN TOVATŰNT LEÁNYKORI BOLYONGÁSAIMBAN ELMERÜLTEN

Oh! Kankalinos, pipacsos, szellőrózsás, csillagfüves, Mályvás, arankás, zsomboros, kontyvirágos, százszorszépes

Mezők, rétek,

Bennetek:

Kemenesalján, a Ság, a Somló alatt Hányszor bolyongtam,

Boldog, kamasz szálmagamban!

Pannon távlatokba nézve, olykor még Goethe Wertherét is vadszegfűk közé letéve,

Felhők lassú úszását bámultam,

Ahogy elhajóztak a horizonton,

Miközben én távoli jövőkbe eső leányi álmokon Merengtem, tünékeny dolgokon Még dologtalan tűnődtem.

Oh! Voltam én is, fiúsán szilaj, szép, iíjú leányzó! Játszottam Keszthelyen,

Fáklyafényes

Helikon-ünnepeken,

Könnyű testemet, meztelenségemet alig is rejtő,

Áttetsző görög öltözetben:

Lyra-lanton Zaraento-dallamot, passacaglia-1, tombeau-1, ritornello-1,

762