Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra (versek)
Játszottam hárfán, klavíron, Elszavaltam Költeményeim, ’Mellyekért Festetics gróftól babérkoszorút kaptam ’S hozzá száz arany tallérokat! Oh! Voltam én álarczos tánczosod, hálózó Füred! Bévitorláztam én Karcsú, suhanó, fehér hajó fedélzetén: Öblödet, Szépséges Sziget-Liget! Megmásztam magasod Rezi hegy, Bejártam romvárait, maradék falait Somlónak, Sümegnek, Csobáncznak, Tátikának, Olvasván közben Kisfaludy regéit, Merengve omladozó, porló bástyáknak Alján, mély bozótjában az elmúlásnak. Tűnó'dtem tűnt harczokon, Feledett vitézeken, kapitányokon... Úsztam vizedet Rába, Répcze, Gyöngyös, Hajagos, Marczal, Zala! Úsztam tengered: azúri Balaton! Bejártalak vadon Bakony! Még a messzi Somogyba is el- elkerültem, bejártalak Szép Zseliczség, fűzfák szegélyezte Kapos: Megismertem sodrásodat! Most, hogy házi gazdaasszony vagyok, Kezdó' életem sugaras napjaira emlékezem... Hazugság volna, hogy tagadjam: Gyakran gondolok arra, Hogy jobb lett volna tűnni, halni ifjan, Szépségben, szabadságban! Nagy Gáspártól elnézést kérünk a 7-8. számban megjelent versének hibásan közölt címe miatt. A helyes cím „így lesz majd” Szerkesztó'ség 763
