Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Török Gábor: A mítoszrombolás dicsősége
is kifejezője. A hatalmi gépezet akaratából a befogottak néhány esetben nem a ruhaneműktől való megfosztatásnak vannak kitéve, hanem éppen ellenkezőleg, különféle nem rájuk illő holmik kerülnek a testükre - például zsákok a szegénylegények fejére ami súlyosabb tortúra, mint a vetkőztetés, mert egyet jelent az ellenfél erkölcsi megcsúfolásával, emberi vonásainak eltüntetésével, az egyéniség megsemmisítésével. Az öltözetváltások tehát egyrészt jelzik a saját egyéni sorshoz, az önaffirmációhoz való szuverén viszonyt, a politikai egzisztálást, másrészt a kiszolgáltatottak megcsúfolását, a hatalom érvényesítését és elembertelenedését. III. Jancsó kétféle koreográfiát kedvel: az önkéntes és kényszerű mozgásokat. Az önkéntes mozgás is kétféle lehet: nyitott és zárt. Az önkéntes mozgásvariációk csak a forradalmárok repertoáijában szerepelnek, általában ugyanazokkal a jelentés-síkokkal, mint amelyekről az önkéntes öntözetváltásnál már szót ejtettünk. A kényszerű mozgások sokszínűbbek. Eredhetnek saját vagy idegen táborból. Kényszerű, saját táborból eredő, nyitott mozgás csak a hatalmi erők oldalán figyelhető meg. így sorakoznak fel a csendőrök Julis vesszőzésére a Szegénylegények ben, a propagandakocsikkal kivonuló és az utcákat elzáró fehérek a Csillagosok, katonákban. Az ilyen demonstrációk célja lehet nyomozás, megfélemlítés és gyilkolás. Saját táborból eredő kényszerű, zárt mozgás a fehér csapatok vonulása a Csillagosok, katonák ban, és a csendőr békaügetése a Csend és kiáltásban. Ennek a két mozgás-sornak a célja a fegyelem fenntartása és az erőfölény demonstrálása. A megfélemlítettek közötti kényszerű, zárt mozgások a hatalmi erők nyomása alá került forradalmi tábor gyengülését, koherenciájának csökkenését jelzik. A korszak számos Jancsó filmjében megfigyelhető, hogy az idegen kényszerből eredő mozgáskombinációknak mindig a kiszolgáltatottak az áldozatai. IV. Ajubiláns mester a halált a politikai hatalomért folytatott harc szerves elemének tekinti, bár a jancsói ikonográfiában maga a halál kevésbé metaforikus, mint például a viselet vagy a koreográfia. A halál bekövetkezése legtöbbször csupán magát a puszta tényt, az élet befejeződését jelenti. Ajelölő és ajelölt kapcsolata közvetlenebb, mint az előző jelzéseknél. Néhány esetben azonban a halálnak is vannak önmagán túlmutató jelentés-síkjai. A három elemzett filmben huszonkétszer fordul elő haláleset. A hatalmi oldal hatszor veszít embert. Ebből egy halált a saját táborbeliek okoztak, a többi elnyomó az ellenük lázadók fegyvere által esik el. A halál legtöbbször a fegyveres harc következménye, bár előfordul az is, hogy az áldozat fegyvertelen. A befogottak egy esetben ölnek meg saját táborbelit: a besúgó Gajdort a szegénylegények megfojtják. Három alkalommal halnak meg fegyveres küzdelemben. Kilenc esetben fegyvertelenül esnek el. Csak egyetlen egyszer előzi meg a legyőzött ember halálát formális eljárás. Az elnyomók legtöbbször egyszerűen legyilkolják a kezük közé került lázadókat, de előtte elég gyakran macska-egér játékot folytatnak velük. Előfordul az is, hogy a két szekértáboron kívüli szereplőt - például Olga nővért a Csillagosok, katonák ban - is kivégzik, példát szolgáltatva arra, hogy a könyörtelen harc világában nem tűrik el a semlegességet, még akkor sem, ha ezt formálisan mindegyik fél kinyilatkoztatja. V. Ami kultúránkban a ruhátlan nő látványa sok esetben a társadalmilag 832
