Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Török Gábor: A mítoszrombolás dicsősége

ténelmet. Nem a mitológiai erők összjátékaként szemlélteti a múlt történéseit, hanem a magatartásmódokat, erkölcsöket formáló történeti körülmények rendszerébe ágyazottan. Jancsó szemléletmódjának és művészi gyakorlatának alapja a magyar múlt eseményeinek elemzése, beillesztve egy átfogóbb történelmi kérdéskörbe, a kelet-közép-európai problematikába.

Jancsó filmjei olyan történelmi esszék, amelyekben az ismétlődő események azért nem individuális megnyilatkozások, mert közvetlenül képviselik az általános eszmét. A trilógiában az egyes elemek fenti szellemben fogant metaforikus és szekvenciális rendje koherens, ami azt igazolja, hogy a korabeli kelet-közép-európai politikai viszonyok mitikus, allegorikus, parabolisztikus konstrukciókban való gondolkodásra késztették, esetleg kényszerítették a rendezőt. A modelláló jelentőségű művek hatásmechanizmusát mindmáig a legigényesebben vizsgáló Józsa Péter (1979) és a kevésbé közismert Martin Ferenc (1993) által inspiráltán vallom, hogy a híres mester öt olyan meghatározó jelentőségű motívummal sakkozik” rendezéseiben, amelyek a korabeli diktatórikus társadalmi berendezkedés logikájára utaló „mögöttes” jelentéseket is hordoznak. Az öt legjelentősebb metanyelvi kód: a viselet, az öltözetváltás, a koreográfia, a halál és a női meztelenség.

I. Feltűnő sajátosságok figyelhetők meg a szereplők viseletében. Az elnyomó apparátus tagjai általában uniformisban jelennek meg, ami az autonómia és a személyes cselekvés hiányát fejezi ki. Ha viszont az egyenruháról hiányzik valami, vagy az uniformis viselése szabálytalan, akkor az valamilyen személyes szándékról, indulatról, szembeszegülésről árulkodik. A Csillagosok, katonákban az elhárító tiszt fedetlen kobakja a vörösök iránti személyes gyűlöletének jele. A Csend és kiáltás ban a Latinovits által megformált csendőrparancsnok egyetlen egyszer sem jelenik meg kalapban vagy sapkában. Zubbonyát hanyag eleganciával vállára vetve hordja, és kesztyűt is ritkán visel. Amikor az elnyomottakkal teremt kapcsolatot, gyakran cigarettázik. A Bujtor- féle figurán, azaz a beosztott csendőrön sincs sapka a tanyasiak kivégzése során. A viselet szabálytalanságának ebben a kontextusban az a funkciója, hogy a rokonok körében emberibbnek tüntesse fel az elnyomó hatalmat.

A lázadók öltözetükkel a sokszínűséget hangsúlyozzák elnyomóik uniformisával szemben. A szabálytalan öltözékeknek az a jelentése, hogy olyan autonóm személyiségekről van szó, akik az ellenfeleikkel ellentétben nem olvadnak bele egy bürokratikus szervezetbe. A szegénylegények például „be- fogottak”, akik élnék személyes sorsukat, ha a kiválóan megszervezett hatalom képviselői nem akadályoznák meg őket ebben. A Csillagosok, katonák ban a forradalmároknak van ugyan katonai alakulatuk, de az egyáltalán nem tökéletes. A Csend és kiáltásban a két vöröskatona (Kozák és Madaras) személyes öltözéket hord.

II. Az ötvözetváltás egyedi eseteinek jelentését az adott eseményben tükröződő hatalmi viszonyok határozzák meg. Önkéntes öltözetváltásokra csak a forradalmárok táborában kerül sor, aminek az a valószínűsíthető jelentése, hogy csak a szabadságukért küzdő elnyomottak képesek egyéni késztetésre létrehozni valamit. Külső kényszerből eredő öltözetváltásnak viszont általában az elnyomottak vannak kitéve, ami elsősorban státuscsökkentő funkciót jelent. A vetkőztetés a Csillagosok, katonák ban a fizikai megsemmisítés „előjátéka”, a Szegénylegények ben pedig a társadalmi önazonosság elvesztésének

831