Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tóth Wanda-Szemethy Imre: Vázlat (képregény)
testnek az élet dolgaihoz tudatosan nem lehetett szava - ha nem is tudhatta senki, milyen része lehetett bennük igazán. Mezitelen vállai még ragyogtak a víztől, míg leült fölhúzni a világos selyemharisnyákat. Egy pillanatra a kezébe vette a rózsástalpú, híres kis fehér lábát, azután hirtelen kihúzta a hajtűit. A haja zizegve és csiklandozva hullott a nyakába, mig elgondolkozva babrált a körmeivel. Balga várakozás helyett így egyszer maga venné a sorsát a kezébe; meghódítani a férfit, akihez kedve volt. Meg fogja neki mondani ... A tükörbe pillantott s megnézte a fogait. Különös, hogy gondolatai egyre lesiklanak a legfontosabb kérdésről. Pedig össze kellene szedni az erejét, ragyogó szavakkal maga felé hajlítani a férfi ingadozó akaratát. Mert valahogy csak be kell fejezni mindent. Emlékezni a szörnyű üresség mind növekvő óráira, melyek a saját csodálkozása dacára szinte elfödik már a vidám napokat? Sajátságos félelmetes üresség, mikor reggel 746
