Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században
elcsodálkozunk. E korban élt őseink bizony minden alkalmat intézményesen megragadtak arra, hogy ünnepet üljenek. Ilyen alkalmak voltak elsősorban a lakodalom, a névnap, a keresztelő, a farsang, a halotti tor. Minden egykori magyar ivásnak betetőzője, a XVI-XVII. század magyarjainak „mesterremeke” azonban a duskaivás, más néven a duskásivás, duskázás volt. Ez a némiképp szertartásos, „mód nélkül való borital” volt nálunk az ivásnak legáltalánosabban kedvelt formája, a nagyobb vendégségek szokásos befejezője. Ilyenkor a nagy fazék borok nem hiányozhattak az asztalról. Nemhiába vélekedik az ivási alkalmakról Pázmány Péter a következőképp, A részegségnek veszedelmes undokságárul írott prédikációjában: „Ha valaki barátságot akar szerezni vagy újítani, egyes itallal és részegséggel kell annyak meglenni. Ha örvendetes nyájaskodásban vigasságot akar mutatni, részegség nélkül nem lehet. Ha valakinek fiat ád az Isten, innya kell: ha kivészi a világból, a torban itallal kell a keserűséget kimosogatni: ha valamit kell végezni, részegséggel kell pecsételni a végzést. Névnap Ha a régi írásokban azt olvassuk, hogy valaki, például Thököly István „megadta Szent István poharát”, olybá vegyük, hogy megtartotta névnapját. íme pár történeti adat Thököly Imre naplójából: „Felesígem Ilona szenti napján... urakkal ebídeltem, azután tánczoltak is.” ,Ma Hona napja lívin a felesígem is azon néven lívin, mulattam híveimmel.” Természetesen névnap alkalmával sem maradtak el a nagy ivászatok, amelyekre a már említett Cserei Mihály így emlékezik: ,Hajnalig tánczoltuk meg Szent Mihály poharát, rettenetes ital volt, 90 veder bor költ el.” A névnap mindezek mellett megható családi ünnep is volt. Dobay Zsig- mondnak, Thököly Imre egyik hívének naplójában a következő bejegyzést találjuk: ,.Asszonyunk ő nagysága úgymint maga szente napján Munkács várában lévő főrendeket s tiszteket megvendégelte, az úrfi ő nagysága jelenléte mellett.” Erre az alkalomra a kis Rákóczi Ferenc köszöntő verset is szerzett, amely Zrínyi Ilona kézírásával maradt fenn a Rákóczi-ház Erdődy grófoknál lévő levéltárában: ,,Rabság bilincsét kerölő magyarság, Egy Munkács várában szorult szabadság, Kit egy Zrínyi-szivű tartott meg asszonyság, Hol vagy, s hálát nem adsz egész magyarság1?!” Avers végére Zrínyi Ilona a következőket jegyezte be: „Isten soha ne adjon anyának jobb gyermeket.” Esküvő Az talán nem meglepő, hogy az esküvőkön gyakran előfordult a mérték nélküli italozás, így van ez a mai napig is. Néhány történeti adat: Hagy kádak voltak tele mind borral, valakinek 727
