Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században
kellett, szabadon meríthette. Megittasodván hajnalig mind tácz volt.” — írja Cserei. „Ha olyankor volt lakodalom, mikor az bor édes, csípős volt, új bort ittak többnyire. Mikor osztán ideje volt, nagy ezüst pohárt, vagy veres fazekat bekért az főgazda, azt harmad-negyed magával elköszönte az násznagy egésségiért, azt megíván, szintén úgy az vendégek is harmad-negyed magukkal megitták, azután még kért bé az főgazda.” Halotti tor Menyegző és tor közötti ivás dolgában Apor Péter egyetlen különbséget említ: toron „egymás egésségiért pohárt nem köszöntenek, hanem rendre, az kinek mennyi kellett, annyit ivutt.” Am a való igazság szerint az elsőt nem mindig tartották meg, de már a másodikat annál jobban. Erre Cserei Mihálynál olyan esetet olvashatunk, amely páratlan a maga nemében. Mikes Kelemen eladó sorban elhunyt leányának halotti torát mutatja be a részlet, amelyet az apa - elkeseredésében-e vagy más okból, nem tudni - menyegzői helyehulyává változtatott. Cserei szerint ugyanis, mikor temetés után a vendégek asztalhoz ültek, bekért egy fazék bort és arra hivatkozván, hogy ő most a lányát Krisztushoz adta féijhez, felszólította a jelenlévőket, hogy aki őt szereti, vígan legyen a háznál: „Elköszöni a fazék bort, muzsikásokat hívat, a faluból leányokat hoznak fel, megrészegedvén egész étszaka mind tánczoltanak.” Minden valószínűség szerint e bizarr eset csupán egy elkeseredett szülő sírvavi- gadása volt, ámde a mi régi különös viszonyaink közt egyáltalán nem lehetetlen, hogy a lerészegedés más torokon is végződött zajos dínom-dánommal és táncolással. Pusztrik A pusztrik, vagy másképpen pusztorik, pusztörik, a keresztelői eszem iszomot jelentette. Régi íróink többször említik, mint nagy evés-ivásokkal és tánccal egybekötött mulatságot. így a hírneves Geleji Katona István Váltság titka című művében panasszal hozza fel (1.861. oldal), mennyire „húzzák, halasszák és fél esztendeig elvonsszák a keresztelést, főképpen a felső rendűek, nem egyébért, hanem csakhogy nagyobb konyhát üthessenek, gazdagabb vendégséget, avagy pusztrikot szerezhessenek.” S hogy ebben igaza volt, jól látszik Ilosvai Selymes Péter Sokféle neveknek magyarázatja című versének következő szakaszából: „Jeles gazdag pusztrikot ő fiának tészen, Régi sok ó fazekoknak ott romlások lészen, Sok komákkal gátat tölthetsz, akkor annyi lészen, Romlott lantnak, hegedéinek ott mind ára lészen. ” A pusztrikok tehát nagy ivásokkal járhattak együtt, ha fazékrontások (a bort itták fazékból), hegedű- és lanttörések is megestek rajtuk. 728