Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században
asszonynak, az fő innya adó előhozta az bort, kezeiben lévő ezüst tányérra kitöltvén benne egy keveset, azt elsőbben a fejedelem szeme láttára megitta, s úgy töltött az fejedelemnek és fejedelemasszonynak.” Apafiról Bethlen Miklós is azt állítja önéletírásában, hogy: „bizony sokat ivott.” Ugyanő mondja magáról, hogy bár nem kedvelte a részegeskedést, még senki asztalától annyi részeg ember fel nem állt, mint az övétől. Naplói tanúsága szerint a kuruc király, Thököly Imre sem vetette meg a borozást, főleg fiatal korában, annak ellenére, hogy 1693-94-es naplójának szinte valamennyi bejegyzésében testi bántalmairól, lábfájásról, gyomorégésről, magas vérnyomásról panaszkodik: „Mind magam, és mind vendígi felettébb elrészegedvén kíső estve eljöttem szállásomra.” Egy alkalommal hatszáz tallérért vásárolt Nis-vidéki borokat, melyeket hajóval hoztak le a Moraván. Hol találtak elfogyasztásra ezek a borok? „Az Moraván az mely hajókat Nisrűl vártam az is elérkezvín az Jagodinához eleikben küldött hajdúimmal együtt, az benne lívő boroknak kiüresítésihez fogtak.” Nem volt ritka az sem, hogy gyomorbántalmát így kúrálta: „Valamely ostyában becsinált purgatiót ada be az doctor, kit egy nagy kanál borban nyeltem le.” Thököly Imre továbbvitte a családi hagyományt, hiszen nyugodtan leszögezhetjük, hogy édesapja, István sem adta alább. Híven mutatja be mindezt Kezer Ambrusnak, Thököly István jószágigazgatójának ránk maradt naplója, amelyben számos erre utaló bejegyzéssel találkozhatunk: „Nagy ittason érkezett gróf uram, vacsorát sem ett.” „Gróf uram végtíre az lovait járatta az bástyán, igen elérte az bor.” Nem voltak ritkák a három-négynapos ivászatok sem, amelyeket Keczer Ambrus csak „szörnyű nagy ital”-ként emleget. Maga a szerző is szívesen poharazgatott a nagyokkal: „Az urak mellé tétetvén az székemet, váltig ittam volna, de az úr úgy sem hagyván hátra benne, annyira elérte az bor, hogy kevés ideig lehetett fel táncz felett.” A főurak italozás után elkövetett kihágásairól jó képet alkothatunk Balassi Bálint levelezésének tanulmányozásakor. Szidalmazások, verekedések színesítik ezt a csokrot, amelyből egyetlen példa: maga Rudolf császár intette meg egy alkalommal neves költőnket, mert Balassi a zólyomi csapszéken tett látogatása után alaposan elverte a városi közfürdő mesterét. Ezek után nem csodálkozhatunk Ilosvai Selymes Péter versén, aki így dorgálta meg a dorbézoló főurakat: Jlíondhatatlan híres néktek torkotok, Csodállatos az ti bufa kortyotok, Mikoron elfogy ti néktek borotok, Farkas paenitentiát tartotok.” Egyéb nemesek Mi mást várhatunk a köz- és kisnemesség értékrendjétől és szokásaitól, mint az arisztokrácia hű másolását? Heltai Gáspár A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus című művében így világítja meg ezt a kérdést: „Ha valami tisztre fejedelmet választani kell, ottan az nemes uraim ezt mondják: Jer, válasszuk ezt, mert igen jó, nyájas ember. Ha kérdik: Miből 719
