Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Rácz András: A magyar társadalom italozási szokásai a XVI-XVII. században
tudjátok? Ottan ezt felelik: Mert minap odamentünk vala házához, bezzeg ember módra tarta. Úgy hozatta a bort, mint a vizet.” Természetesen ilyenkor sem volt ritka a tettlegesség, sőt a gyilkosság sem. Érdekesen mutatja be ezt az a peranyag, amely egy 1525-ös gyilkossági ügy körülményeit örökítette meg. E szerint a Pest megyei Halom falubeli kisne- mes, Halmi Imre 1525. január 25-én a helyi borkimérésen vecsési kisneme- sekkel ivott. A borozás befejezése után az „éjszaka csendjében” haza akart menni, de nemes Lesi Balázs és nemes Halmi Márton a sötétben megvárták és bottal agyonverték. Természetesen a bor kifizetésén vesztek össze. A megye úgy találta, hogy Halmi Imrét ártatlanul és ok nélkül ölték meg, ezért Lesit fejvesztésre ítélték, tettestársát pedig tisztító eskü letételére kötelezték. Mindebből világosan látszik, hogy a falusi kocsmák a kisnemesség állandó szórakozóhelyeként szolgáltak, és a téli időszakban az egyetlen szórakozási lehetőséget nyújtották. Feltűnően gyakori a kisnemes kocsmáros, aki helyett olykor a nyilván felvágottabb nyelvű és jobb üzleti érzékű feleség vezeti a fogadót. Városi polgárság Heltai idézett műve a nemességhez hasonló megvilágításba helyezi a városi polgárság italbéli dolgait is: „Ha eggyütt vadnak a városi választott emberek, jelesen a borháznál, mert ott kell előszer mind bírót, mind polgárt tenni, ismét mondják: No kit tegyünk bíróvá, polgárrá, etc.? Ha mégis valamely józan köztek vagyon... az ezt mondja: Jó uraim! Jertek, tegyük ezt bíróvá, polgárrá, etc., mert jámbor ember, gondviselő, józan! ... Eb volna ki azt tennéje, mert soha egy pohár borát nem láttuk... Inkább ezt tegyük, mert jó piros bort ada, ... s reggel ráncos vala az orcája és bojtos a feje, mikor a piaczra jőve.” Csúzy Zsigmond így látja a részeges városi mesterembert: „Igen nagy kár! egyéb aránt ez személy méltó volna becsületre, s akár melly felsőbb hivatalra, de mivel gyakortább eszén kívül jár, mert kupákban botlik, kocsmatorok és részeges, semmire kellő ember.” A céhes helyeken főleg az ún. társpohár megadásának alkalmatossága szolgált nagy dorbézolásokra. Ez nem más, mint a céhbe való beiktatás borozós szertartása volt. Parasztok, szolgák, cselédek A főúri és nemesi udvarokban szolgáló cselédeknek is bőségesen kijutott a bor kínálta élvezetekből. Vendégségek alkalmával szinte ellenőrizetlenül kortyolgathattak, mint ahogy ez Apor Péter soraiból kiderült: „Cselédeknek, de még kocsisoknak s lovászoknak is bort adtanak... Némely úr szállására egész hordó bort vontának nekik.” Ha pedig véletlenül nem kaptak eleget, hát loptak maguknak: Ittanak urok háta megett.” Mindebből az is következett, hogy bor dolgában még a szolgálók sem voltak igénytelenek: „Mihelyen az új bor annyira forrott, hogy egy kis csípőssége volt, mindjárt új bort ittanak, az ó bort csak kocsis, lovász itta, még az asztali szolga is neheztelte, ha ó bort adtak innya.” 720
