Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Pusztay János: A feketefejűek háza
ki Lettországot, majd a Rigai Szerződésben Oroszország örök időkre elfogadta Lettország függetlenségét. A nemzetközi közösség 1921. január 26-án ismerte el Lettországot, s még ugyanebben az esztendőben tagja lett a Népszövetségnek. A függetlenség elnyerése után az ország gyors fejlődésnek indult, a 30-as években Európa egyik legmagasabb életszínvonalú országává vált. Ipari termelése a világ legkisebb fényképezőgépétől, a Minoxtól a repülőgépgyártásig teijedt. Lettország is szenvedő alanya volt a Molotov—Ribbentrop paktumnak, illetve a titkos záradéknak. A Szovjetunió 1940 júniusában megszállta Lettországot, egy évvel később tízezrével deportálták a letteket Szibériába. 1941 júliusában a németek elfoglalták Rigát, de 1944 szeptemberében újra a Szovjetunió szállta meg Lettországot. A kommunisták elől ezrek menekültek nyugatra. Az otthon maradottak közül több tízezer embert száműztek, egyedül 1949. március 25-én több mint 42 ezer embert deportáltak Szibériába. Az erdőkben egészen 1951-ig folytatódott a szovjetellenes partizánháború. A lettek deportálásával párhuzamosan megindult az eloroszosítás. Százezrével telepítettek be Lettországba orosz munkásokat. Ennek következtében a demográfiai helyzet radikálisan megváltozott: amíg a lettek aránya a II. világháború előtt a lakosság 75%-át tette ki, arányuk 1989-re mindössze 51,8%-ra zsugorodott. Ezzel együtt járt a lett nyelv státuszának visszaszorulása, az élet számos területén kisebbségi nyelvvé változott. A mintegy fél évszázados szovjet megszállás ellenére a lettek soha nem veszítették el identitásukat. Érdekes megfigyelni, hogy a balti államokban mily mértékben mentek végbe események párhuzamosan vagy közel egyidejűleg mind a kultúrában, mind a politikában. 1869-ben rendezték meg az észtországi Tartuban az első össznépi észt dalosünnepet, 1873-ban Rigában is sor került hasonló rendezvényre. Az 1888-ban elkészült lett eposz egyik kétségtelen mintája az 1862- ben megjelent észt Kalevipoeg volt (amelyhez viszont a finn Kalevala szolgált legalább eszmei példaképül). 1934-ben mind Észtországban, mind Lettországban az államfő tulajdonképpen államcsínyt hajt végre az állam stabilitásának megőrzésére hivatkozva. Tekintélyuralmi rendszer bevezetésére kerül sor, amelyet Észtországban majd a hallgatás korának neveznek. Lettországban a diktátor elnök szerepét pozitívan ítélték meg. A balti államok együttműködése a 80-as években megerősödött függetlenségi küzdelemben volt a leglátványosabb és a leghatékonyabb. Ennek az együttműködésnek a csúcspontja, amikor a három balti állam egyazon napon - 1991. augusztus 20-án - jelenti be kiválását a Szovjetunióból s nyilvánítja magát újra függetlennek. Azóta is számos kérdésben tűnik föl úgy, mintha a három balti állam — vagy a helyzettől függően pl. Lettország és Észtország - egyeztetné álláspontját. Ilyennek ítélhető meg a NATO-csatlakozás kérdése, vagy az állampolgársági vita megoldása. Ugyanakkor az is látszik, hogy a három balti állam helyzete és/vagy külső megítélése nem azonos: Észtországot - Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Ciprussal együtt - az Európa Uniós csatlakozási tárgyalások első körében hívták meg, míg Lettországot a második körbe. Riga utcáin nagyvárosi a forgalom. Ami azonnal szembeötlik: a nyugati autók túlsúlya, köztük igen nagy arányban a legújabb modellek. Itt is ki682
