Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Pusztay János: A feketefejűek háza
reskedők fokozták kapcsolataikat a kelettel, mindenekelőtt a virágzó Novgo- roddal. Riga stratégiailag ideális helyszínnek bizonyult, azonban nem csupán a kereskedelem, hanem a hittérítés szempontjából is. A több nagyhatalom ütközőpontjában fekvő város izgalmas, változatos történelmének emlékét őrzik és becsülik meg mindmáig, s úgy tűnik föl, egyre inkább. Persze mára már bankok üvegpalotái is benyomultak az óváros szűk, romantikus utcáiba, tereire. Minden ház évszázadok történelméről mesélhetne. A katedrális alapjait 1211-ben rakták le. 1344-ben épült gótikus stílusban a kereskedők céhe nőtlen tagjainak otthonul szolgáló palota, e kereskedők jellegzetes fejdíszéről elnevezett „Feketefejűek háza”. (Volt palotájuk más városokban, pl. Tallinnban is.) Az épületet 1941-ben lerombolták, majd a szovjetek 1948-ban a maradványait is lebontották. A palota 2000 őszére teljesen újjáépült. A „Tris Brali” (Három Fivér) a legrégibb kőből épült lakóépület-együttes, amely Riga építészeti fejlődésének különböző korszakait képviseli a középkortól a barokkig. Ma az Építészeti Múzeumnak ad otthont. A szovjet időszak építészetének jellegzetes monumentuma a Tudományos Akadémia épülete, a moszkvai Lomonoszov Egyetem és az Ukrajna szálló, illetve a varsói Kultúra Palotája rokona. Az épületet Sztálin születésnapi tortájának is nevezi a népnyelv. Az 1600-1629 között zajló lengyel-svéd háborút a svédek nyerték meg, s ezzel megkapták Észak-Lettországot (valamint Észtországot). Ekkor köszöntött be a később a régi szép svéd időknek nevezett időszak: iskolák nyíltak, enyhült a parasztság elnyomása, lefordították lett nyelvre a bibliát. A Lacplesa út közepe táján áll az 1840-ben megnyílt zsidó világi iskola. Rigában mint jelentős kereskedelmi városban a XV. századtól kezdve van zsidóság, bár letelepedési - pontosabban temetkezési - engedélyt csak a XVIII. században kaptak. (Addig a zsidó halottakat Lengyelországban temették el.) A XIX. században, amikor enyhültek a zsidókkal szemben alkalmazott megszorítások, a zsidók nagy számban költöztek be a belvárosba. A státuszukban bekövetkezett változást mutatja az 1905-ben felépült Peitav-Shul zsinagóga. Egyébként ez az egyetlen épen maradt zsinagóga Rigában, mert a nácik nem merték felgyújtani ezt az óváros közvetlen közelében álló épületet. Míg 1750-ben 605, 1935-ben már 43 ezer zsidó élt Rigában, a város lakosságának 11,3%-a. A két világháború között a független lett állam kialakulásában és fejlődésében kiemelkedő szerepet játszottak. Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, július 4-én Rigában tömeggyilkosságok és pogromok kezdődtek. A lett holocaustnak mindössze 300 túlélője volt, de a zsidó közösség a háború utáni években a többi szovjet területről bevándorlók révén újra megerősödött. A lett nemzeti ébredés idején, a 80-as évek végén csökkent az Izraelbe kivándorolni akarók száma. Ma a független Lettországban mintegy 12 ezer zsidó él. A rigai zsidóság központja ma is abban az épületben van (Skolas 6), amelyet nem sokkal az I. világháború után építettek föl, s amelyben a 20-as években klub, és a számos zsidó színház némelyike kapott otthont. Lett hazafiak 1918. november 18-án kiáltották ki a Nemzeti Színházban Lettország függetlenségét, amit kétéves háború követett. A németek és oroszok kereszttüzében az oroszok egy időre szovjet köztársaságnak kiáltották 681
