Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Szappanos Gábor: Jancsi bácsi

a templony előtt lőhet szárnyaszegött turulos emlékmű a babódi hősi halottak aranyozott neveivel, akkó miér nem maradhatott véna a szovjet emlékmű a réz vöröscsillaggal? De hát itt má mindön a feje tetejire állt ebbe az országba... mög az egész világon. Amiúta nincs a Brezsnyev — vagy hogy is hítták, tudod, aztat a vastag szömöldökűt - azúta nincs rönd és béke a Szovjetunióba mög a világba.- Már nincs is Szovjetunió, Jancsi bácsi.- Na látod, öcsém, má assincs! Azok a csecsenök is má benn vannak Szo- csiba.- Dehogy vannak!- Ha nincsenek, majd lösznek, hogy rohadnának mög!.. Azok vótak a szép idők, Gergő öcsém, amikó a téeszcsével elmöntünk Szocsiba, oszt áztattuk a valagunkat a tengörbe. Az egyik marha mög azt találta ki — asziszöm a Kelemen Ferenc vót az, neki má akkor is akkora hasa vót, hogy amikó az árok- szélön pisáit, oszt gyerökök möntek arrafelé, aszonta nekik, hogy „Üdvözöl- jétök a pöcsömet a nevembe, gyerökök, mer én má évek úta nem láttam a pocakomtul” - szóval azt találta ki, hogy a tengör partján feküdt, oszt nagy küveket pakolt a hordó hasára, oszt elkezdött éktelenül röhögni, oszt a küvek csak úgy ugráltak a hasán... Az összes többi embör a parton űtet nízte, né- mötök, csehök, lengyelök mög mink is. A másik marha mög hazulrul vitt egy teli kuffer italt, vót abba sör, bor, pálinka, nem tudta, hogy ott is ihatik annyit, amennyi belefér, oszt a kuffert mindönhova magával vitte, majd mögszakadt az isten állatja. Úgy izzadt mindég, mint a ló, mer igön meleg is vót, be is vót rúgva, mint a szamár, mög azér is, mer cipelte a kuffert, mintha kincs vóna benne. Csak az üdüllés vége felé vót könnyebb a dóga, mikó a kufferja kezdött kiürülni... Szép idők vótak azok a téeszcsébe, egyször nálunk járt a Kádár elvtárs is, legyütt mihozzánk, amikó a zárszámadást tartottuk, és má akkó láttam, hogy jó embör, amikó mögláttam azt az egyszörű, böcsületös képit, szépen is beszélt, mink is tisztán értöttük, hogy a bötűket ejtötte, amikó a téeszelnök elmondta, mit és mennyit termeltünk abba az esztendőbe, oszt befejezte a mondókáját, Kádár elvtárs szót kért és aszonta, hogy aszongya ,Jól van, elvtársak, csak így tovább, így haladunk tovább a szocializmus útján, még pótolni kell a hiányosságokat, még egy kicsit többet és jobban kell dolgozni, és akkor le fogjuk győzni az imperilistákat”, oszt uan barátságosan kacsintott az embörre, hogy úgy éröztük, mintha eleitül fogva a fődink lőtt vóna. Csak azt nem értöttem, minek húzogatja mindég a vállát, minek nyi- helődzik, minthogyha a kabátja le akarna csúszni a vállárul... Mög ügyi az ű idejibe egy ára vót a könyérnek, nem köllött összejárni tónát-boronát, hogy az embör mögtudja, hun olcsóbb a könyér. Mög most má mindön holmin, amit az embör vösz, a csicsát köll mögfizetni. Én aszondom neköd, teljesen mög is van bolondulva ez a világ, régön az urak ötték a fehér könyeret, oszt mink szögény embörök öttük a barnát mög a feketét, most mög azt mondják, hogy aki soká akar élni, az ögye a feketét... A tévébe is állandóan azt mutasztják, mi mindönt vögyön az embör, hogy vögyön ien mög uan kutyaeledelt, macskaeledelt, hát, tudod, mit mondok én neköd, öcsém? ögyék mög ük maguk! jó a mi Bodrinknak a csont mög a zsíros mosogatólébe aprított könyér is. Mög mindönütt csak a gyilkolást mutasztják, avval szórakoznak, hogy kaszabolnak mindönkit, oszt mindönt fólgyújtanak, mindönt fólrobbantanak, a halálbün647