Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Jevgenyij Popov: A kék fuvola
va, cigarettázva, fintorogva hallgatta a mind jobban hebegő Mása intimitásait, és közben a megkövült Mityára sandítgatott.- Vetkőzzenek le! - mondta a végén.- Teljesen? - kérdezte remegő hangon Mása.- Aha - mondta, divatos cipőjét billegtetve a professzor. Vetkőzés közben majd’ elsüllyedtek a szégyentől. A cingár professzor hirtelen fölpattant a helyéről, heveny vizsgálatot végzett rajtuk, és azt mondta, hogy öltözzenek föl. Aztán valami papírokba mélyedt, de mondani nem mondott semmit.- Na? tört ki a végén Másából. A professzor fölnézett és elmosolyodott.- Elmehetnek - mondta.- Na de mi van velünk?- Magukkal? - csodálkozott a professzor. - Magukkal nincs semmi, kedves élmunkásaim. Sokan csak irigyelhetnék magukat. Maguk az ideális pár, teljesen egészséges és normális emberek.- Dehát... - kezdte Mása, de a professzor a szavába vágott:- Ugyan kérem! Ezzel a témával már többször a nyilvánosság elé léptem a sajtó hasábjain, és amennyiben nem olvasnák az ilyen típusú sajtót, maguknak is megismétlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy maguk nem tanulmányozták egymást, ifjú barátaim. Ez a mi gyalázatos szexuális felvilágosításunk elementáris következménye.- Dehát akkor most mit csináljunk? - kérdezte tanácstalanul Mása.- Akkor azt is elmondom, hogy hogyan... Azzal a leghétköznapibb hangon olyan elképesztő disznóságokba kezdett, hogy Mása egyszerűen nem hitt a fülének, és vörös lett, mint a pipacs. Mityka pedig hallgatta egy darabig, hallgatta, aztán kitört:- Elhallgasson már! Szégyellhetné magát, ilyesmiket beszélni, egy nő füle hallatára!- Hát, én nem is tudom, mélyen tisztelt elvtársaim — tárta el a karját gúnyosan a professzor. - Mi maguknak a fontosabb, a szégyen, vagy az egészség? MITYA: Mása, gyerünk innen! MASA: Várj, a professzor elvtárs!... MITYA: Miféle professzor ez, hisz’ úgy beszél, mint aki térdig jár a ganéban!... PROFESSZOR: Pedig örökké hálásak lesznek nekem és rögtön táviratoznak...- Naná, majd rögtön! - mondta Mitya. — Azt lesheti!...- Fogadjunk? - kacsintott rá a professzor.- Na, már fogadni is akar! - mondta Mitya. És nyilván ekkor tette, első felindulásában Mitya a fogadalmat, hogy képet fest a szülőföldjén, és elmegy a BAM-ra. És már el is jöttek a professzortól. Friss szél fújt a Néva felől, amely ismeretlen irányba vitte a Ladoga tó jegét, és a hétköznapi szemetet. A disztingvált leningrádiak magukkal hordták divatos bevásárlószatyraikat, hátha lecsaphatnak valahol valami hiánycikkre. Mása és Mitya az egyik csatorna hídján állt. Friss szél fújt a Néva felől. Felborzolta Mitya 47
