Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Bodor Béla: opus magnum, avagy a legkövérebb láncszem
nem is egészen az olvasat része, inkább annak melléklete vagy függeléke gyanánt, talán a felfüggesztésnek a mellé (zárójelbe) tett jelével, mégis az autoritás megnyilvánulásaiként rögzülnek. A legeró'sebb mégis az az eró', mely a szöveg és az olvasó reális tapasztalatai között szövődő szálakat rögzíti. Eltéphetetlenül kapcsolódik Esterházy személyéhez (ha meghalt a szerző, ha nem) az a jelenet, amikor kisiskolásként vitázik a vadgesztenyével való dekázás játék-természetéről a Huszár testvérekkel, amikor hat évesen arra kényszerítik, hogy apja életét megmentendő beszámolókat tartson a polgári titkosszolgálat emberének (értsd: spion) a család viselt dolgairól, vagy a Kár- pátia-beli nagy zabálás és az azt követő sétahazatántorgás a könyv végén, amihez foghatóan katartikus jelenetet nem olvastam az utóbbi években magyar prózában. Azzal a mondattal akartam kezdeni ezt a tanulmányt, hogy Jia egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám: titokzatos; és ugyanezt gondolom Esterházy korábbi munkáiról is.” Másképp döntöttem, de jobb is így, hiszen a fentiek tükrében megerősítve jelenthetem ki ugyanezt. Megőrizte a titokzatosságát a legkülönbözőbb elemzési eljárásokkal való megközelítés dacára; élvezem a szöveget, örülök, hogy ilyen sok szép rejtélyt csodálhatok meg, mint a Szfinx mosolyát, amit anélkül értek, hogy megérteném. A mű, mint válaszadó gép elhallgat. A nem felelő mű pedig csöndet teremt. De ez a csönd nem a kudarc elnémultsága, hanem (ahogy Jaspers mondja24) „a töprengő ember szellemmel teli csöndje”. Amin csak a szférák zenéje szűrődik át. Harmonia cclestis. JEGYZETEK 1 Aktaion prózája, Kicsák Lóránt ford., in: Nyelv a végtelenhez, 97. p. 2 Platón: Phaidrosz, 274/b-276/d. 3 A regény még ma, Proust és Joyce után is prózában elbeszélt hosszú történetet jelent. Esterházy könyvének első része olyan mértékig szétírt, annyira nem áll össze belőle semmi, hogy talán gondolatszilánkok katalógusának lehetne nevezni, ami problematikussá teszi a műfaji megjelölést. Ugyanakkor bármi másnak nevezni kevésbé lenne sikeres vállalkozás. 4 Harmónia Cclestis seu Moelodic Musicc Per Decursum totius. Anni adhibendc ad Usum Musicorum. Authore PAULO sacriromani impery principe ESTORAS de Galanta regni Hun- garic Palatino. Anno Domino M:DC CXL. 5 Ha ez harmónia, akkor talán a káosz harmóniája. (Ne nevezzük inkább a Teljességnek?) 6 Pál Esterházy: Harmonia cclestis, (1711), Musicalia Danubiana, 10., MTA Zenetudományi Int. Bp. 1989. Közr. Sas Ágnes. 7 gyilkos bálna, 225. 8 259. 9 369. 10 A regény alapmotívuma tehát a halál (...), a regény teljes szövege ebbe a térbe kerül, ám a két könyvben más-más módon.” Dérczy Péter: Minden és semmi, ÉS 2000 május 19. 11 „...bár belátom, hogy nagy terjedelemre volt szükség, a másik könyv ellensúlyaként, a regény egyetlen hibája, hogy az első rész nyomasztóan nehezedik az egészre.” (Dérczy, i. m.) 12 Nézetemet alátámasztandó megpróbáltam véletlenszerűen kiemelni néhány részletet, és megvizsgálni, hogy eltávolításuk nyomán marad-e hiány a regényben, vagy sem. (Persze abszolút véletlenek nincsenek, de igyekeztem olyan, jelentéktelennek látszó szemelvényeket kiemelni, melyek funciója nem nyilvánvaló.) Elsőként vegyük a 37., illetve a hozzá kapcsolódó, variáns 38-at. A 37. így hangzik: „Édesapám vakon született. Ott áll.” A 38. valamivel hosszabb: „Rontás: Édesapám vakon született, a szeme helyén két szörnyű semmi. Ott áll. (Ott áll a sarkon, hegedül, pocsékul, 465
