Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Határ Győző: Umbrae Sumus
HATÁR GYŐZŐ Umbrae Sumus SZEMELVÉNYEK A SZERZŐ KÉSZÜLŐ KÖNYVÉBŐL Umbrae Sumus Öreg mindegy, hogy mit gondolunk a multiverzumról meg egymásról. Hogy a Föld-tűzgömb tojáshéj-hátán, a maga nano-léptékén élő mikroba, az ádám- ivadék magának a multiverzumnak („Adam Kadmonnak”) az egyenes leképezése vagy sem; hogy a másik ember (monász) objektív realitásához lelünk vagy nem lelünk: van-e vagy nincs megdönthetetlen logikai híd - öreg mindegy a pehelysúly is mázsányi, a fuvallat is tonnányi ahhoz képest, amilyen jelentéktelenek gondolataink; s még mestergondolatainknak is a jelentésértéke: közel-nulla „vagy ami vagy” - tat tvam asi - tanítja a CHANDOGYAUPANISHAD; minden úgy van, ahogy (valahogyan) van. Ez protagorecitásunk határsorompója; ez az, ami visszaparancsol és azt mondja: a ti „lényegetek” nem az a túlnantúli, nagyrafújt Lényeg, ami az emberi mikrobatenyészet számára amúgy is a hozzáférhetetlennek álmodott noumenon. A lényeg nektek az, ti predátorok, hogy minden marcangolhatnéktok ellenére ti megmaradjatok a szeretetben (avagy az ódon szó helyett: az élettani szolidariásban) egymás iránt. [Szegény gáncsoskodó, aki rólam oly nemszeretem-kicsengésű monográfiát írt. Még nem tudja, hogy szeretni fog ő engem, amikor már nem leszek, kedve és jobb meggyőződése ellenére is.] Kérődző agygyomrocs Bármennyire túlhaladott álláspont (mert az: túlhaladott álláspont), könyvkiadásunk, olvasmányaink, gondolkozásunk kilenctized része még mindig ugyanannak az ókori hordaléknak a felkérődzése, amelyet elhagyogatni amilyen üdvös és kívánatos volna, oly közel - lehetetlen. „Gazdagásnak” hisszük, holott szegénységünk rátartisága: ezt görgetjük-zörgetjük tudati gyomrocsunkban, még akkor is, ha már régesrég nem borzongunk, nem rémüldözünk tőle, sem nem üdvözülünk általa s vele-egyesülő önkívületeinkkel már rég felhagytunk jónéhányunknak nincs ésde soha nem is volt íudaf-gyomrocsában egy ,istenformájú” üreg/lyuk/hiatus, ilyesmije csak azoknak lehet, akik „elvesztették” hitüket, vagyis volt mit: nekünk ilyen elvesztenivalónk nem volt (légyen ez bármi hihetetlen a hívőnek, akit ilyenkor cserbenhágy képzelete). Mi a ma441
