Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - Határ Győző: Umbrae Sumus
gunk részéről a vallásszédelgés korszakos aktáit lezártuk, a hivatásos vallásszédelgők bűvös köréből kiléptünk ideje volna, hogy valaki megírja a fordítottját annak a közismert kora középkori legendának a „könyvekről”: ideje volna, hahogy eljönne az a Fordított ,Angyal”, aki rászólna a könyvtár könyvrakaszaira az emeletes polcokon, hogy adják vissza mindazokat a fóliánsokat az ókornak, amelyekben ott pereg-csordogály-folydogál az ókor tarka hordaléka, a hasbeszélő gnózisok, az ezerarcú vallásszédelgés özönféle nemes/vonzó/szórakoztató és mélyengő, iamblikhoszi-porphürioszi formája - mindaz, ami biztosítja a kultúrtörténet aranymosóinak meggazdagodását és a hivatásos vallásszédelgők megélhetését. hogy azok a polcok is bizony-bizony, a Fordított ,Angyal” parancsszavára milyen hirtelen megüresednének, és milyen kevés volna az, ami „maradhatós”, mert színeredeti és olyan, ami a késő újkor, a harmadik évezred hiedelemmentes kapaszkodói, távoli Via Sacra-i felé mutatja az utat. Vágyálmunk - a gengszter-sztár Amióta az emberélet olcsó, azóta a gyilkossággal járó lelkifurdalást is leszázalékolták harmadára/ötödére/tizedére. Tekintettel arra, hogy többé nincs mit félni a halálbüntetéstől (amely - a világszerte kötelező „politikailag korrekt” téveszme szerint - amúgy is hatástalan volt), a jelek szerint a gyilkos- mivolt, a gyalázat, ill. megbélyegzettség megrázkódtatásának megemészté- se/beágyazása, elfogadása/eltemetése a gyilkosi mélytudatban végső soron a büntetések függvénye a gyilkosságért járó, nagyrafújt „életfogytiglan”, a szabályszerűen 20, 15, 12, 8 évre leolvadó összbüntetés majdhogynem nevetséges; hiszen minden nemes, nemzetes és vitézló' gyilkos tudja, hogy 2-3 év után „próbaidőre” üdülőtáborba kerül, tévézik, kondizik, telefonál, belátogató partnerrel/feleséggel hál, bevásárolni kijár, stb. Itt már bízvást reménykedhet a (prókátorok-rátuk- málta) perújrafelvételben, mikor is az ellene emelt „hamiskás” vádat hanyatt- homlok elejtik az angolszász világban a nagyérdemű gyilkos mindenkor számíthat arra, hogy (1) „ártatlanképű”, „rokonszenves”, „karizmatikus”, mivel a médiának hírértékű (2) az áldozat érdekvédelme sehol; a legyilkolt emberlényt elejtik/elfelej- tik/agyonhallgatják, szószólóit elhallgattatják, jogot az életre holtában nem formálhat és az EMBERI JOGOK nagyhangú szajkózói neki, a meggyilkolt- nak/nemlétezőnek, az ő jogát az élethez elszabotálják (3) jogesetről-jogesetre, nagy véletlenségből, az esküdtszék zömmel rokon- gondolkozású potenciális zsiványokból áll, így hát nincs mitől félnie. A gyilkos sem esett a feje-lágyára, ismeri a statisztikákat és tudja, hogy az esküdtszék és a bíró rokonszenve az esetek többségében a gonosztevő felé fordul végül tudja, hogy (4) a moral insanity egyfajta modern, „mutációs” miaz- mája ragályszerűen terjed. Lévén a „politikailag korrekt” eszmék betoncölöpei a közerkölcs alapja, a gyilkos az esküdtszék fizimiskáiról leolvashatja, hogy nagy titokban egytől-egyig mind virtuóz módra kisikló, yachttal-háremmel 442
