Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - Rónay László: Tiszteletadás Mária Sándornak

tevékenységében kereshető munkásságának fejlődéstörténeti jelentősége.” A Márai-olvasat új lehetőségei rejlenek a megfigyelésben, jóllehet ő maga sem érvénytelenítette a példázatot vagy a lélektani regényt.

Sajnálatos időszerűsége van napjainkban is A szegények iskolája című Márai-műnek, amelynek fogadtatása meglehetősen ambivalens volt. Most Lőrinczy Huba értelmezi ,(Ez a tiszta irónia” (Kézikönyv a szegénynevelés ügyében.)

Egyetérthetünk Lőrinczy Hubával: A szegények iskoláját valóban nem a többi Márai-írás nézőpontjából célszerű megközelíteni, hanem fordítva, ennek perspektívájából (is) tanácsos közelíteni ezekhez. A szokatlan alkotásban írója egyik legjellemzőbb tulajdonsága, iróniája fogalmazódik meg, amely nem egy regényét és naplóinak sok feljegyzését is áthatja. Nyilvánvaló, hogy a szegényeket .kioktató” alkotó nevetségessé teszi az akkor divatos illemtan-könyveket és az ismeretterjesztő műveket, így ért el megdöbbentő hatást. Ugyanakkor az irónia sajátos természete szerint nem csak elhatárolódott ezek hangnemétől, hanem tőlük való távolságtartásának hangsúlyozásával olyan olvasatot is megenged, amelynek fontos eleme a szegények iránt tanúsított megértés és részvét, amely a kiábrándító valóság és az expresszionizmus nyomán szüremkedett be irodalmunkba, majd lett annak hangsúlyos eleme. A szegényekhez közelítő Márai ezúttal is közvetetten politizál: az iróniával távolságot teremt, de állásfoglalásra késztet. Ezért is van igaza Lőrinczy Hubának: a mű iróniája nem csak stílusformáló, sokkal inkább történetbölcseleti eredetű, izgalmas és termékenynek mondható tehát, hogy a tanulmány szerzője megfelelteti Kirkegaard és Lukács György irónia-értelmezéseinek. Aligha hinném, hogy Kirkegaard vagy Lukács ide vágó gondolataival .felvértezve” írta volna művét, de a megfeleltetés kísérlete kétségkívül érdekes szempontokkal gazdagíthatja a műről — és óvatosan hozzátenném: írója világszemléletéről - kialakított képünket. Új szín ebben a képben Márainak a játékról és játékosságról kialakított nézeteivel való szembesülés, kivált ha arra gondolunk, hogy előtte már egy nagy író, Kosztolányi is kimondta, sőt a művész kötelmévé tette, hogy .játszó” legyen, így küzdve ki szabadsága maximumát. (Kitűnő fejtegetés olvasható itt a „legtartalmasabb játékról”, az átköltésről).

Lőrinczy Huba több ízben is hangsúlyozza: nem A szegények iskolája stílusában megnyilvánuló ironikus távolságtartás (közvetett állásfoglalás) elemzése a célja. Sok kiváló tanulmány viszont jelentés- és szövegtani szempontból épp ilyen típusú analízisre ad példát (Szabó Zoltán, V. Raisz Rózsa, Békési Imre, Czetter Ibolya, Kemény Gábor, Nagy L. János). Közülük Szathmári István Halotti beszéd méltatásáról mondanék egyet-mást, már csak azért is, mert ez az életmű egyik csúcspontja, a sokat emlegetett és sokféleképp értelmezett „sorskérdés” kivételes erejű felvetése: ,A vers témája az idegenbe kényszerültek elhagyatottsága és kiszolgáltatottsága, továbbá a nagyhatalmak kíméletlensége”, azaz olyan tényekre és érzésekre reflektál írója, amelyekkel a mai világban is szembesülhetünk, s amelyek sokféle változatban jelennek meg korunk világirodalmában is. A szövegelemzés során joggal veti föl a kérdést a tanulmány írója: mi indította Márait reménytelen állapotrajza elkészítésére. Nyilvánvaló, hogy szilárdnak hitt világképe megrendült. Sokféle válsággal kellett szembesülnie. Ezek vezették többek között az intertextuali- tás kifejező erejének felismerésére. Ennek különféle megjelenítéseit, a magyar

437