Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Makk Hajnalka: ...képzeld el, hogy az a nő Londonban kirakta a versemet...

mondani. Megnyugtat. Munkára inspirál. Csak elhinni nem szabad. Hallgasd meg, örülj, de nem hidd el, és akkor csak jó. Arra utalnék, amire a beszélgetésünk elején is, az emberi hiúság működésére: természetesen szeretnénk vagy szeretjük, ha a dolgainkat valami módon elismerik. Ez szerintem rendben van. Nem hiszem, hogy volna ettől a játéktól teljesen „független” lélek. Ez is tükör: torz, de látványos. Az irodalmat értelmezők munkájukkal óhatatlanul kánont képeznek, és közben megképződik saját szakmájuk kánonja is, annak alapján, hogy javaslataik mennyire igazolódnak vissza, tehát elemi érdekük nem torzképet mutatni. Nem tudom, hogy pontosan minek az alapján - ez mindegy is —, érdekes módon működik a visszaigazolás rendszere. Mert az magának az emberi együttélésnek a rendszere. Mindig rengeteg a hamisság, őrült igazságtalanságok keletkeznek, radikális és szélsőséges megfogalmazódások, egyszerűen mondva, mindig van, akit feltolnak a .helyénél” feljebb, másokat ennek megfelelően óhatatlanul lejjebb kell nyomniuk, hogy kijöjjön az egyenleg.

Előfordul, hogy meg kell alázkodni, „nyalni” kell ahhoz, hogy az ember jobb helyzetbe bekerüljön'?

Pusztán „nyalással” nem szokott ez menni. Sokan azt gondolják, hogy nem csak szabad, de kell is nyalni. Lehet is valami eredmény. Nehéz egyébként meghatározni, mi számít nyalásnak és mi nem. Például ismersz valakit, akinek van a kánonokra valami befolyása, „ilyesmiben dolgozik”, szóval ha ismered, a barátod, könnyen gondolják rólad — és van is benne valami —, hogy jobbak a lehetőségeid. Pedig inkább fordítva működik: nem véletlen, hogy kivel barátkozol. Nyilván - ugye - jónak tartod, azért a barátod, és nem azért tartod jónak, mert a barátod. Ezeket az ügyeket általában nehéz megítélni, mindig a konkrét dolgot kell megnézni. Adott helyzetben meg tudom neked mondani, hogy működik, úgy általánosságban nem. Viszont jó kis önfelmentő stratégia arra hivatkozni, hogy nekem azért nem megy, mert a maffiák, elvtelen érdekszövetségek nem vesznek be.

Olyan fordult már elő veled, hogy átgázoltál valakin, vagy valami olyat csináltál, amit később megbántál, és úgy gondoltad, hogy nem volt fair? Hát nem tudom. Ha azt kérdezed, hogy tudatosan kiszúrtam-e már valakivel, akkor azt mondanám, hogy biztos. Olyan volt, hogy valakit javasoltam, mert megkérdeztek, mást meg nem. Ez persze gáz. Gázolás. De hát - ezt gondolom magamról - azért javasolok valakit, mert jónak tartom.

Ez azt jelenti, hgoy te már vagy olyan helyzetben, hogy kanonizálj” valakit? Meglepően gyorsan lehet olyan helyzetbe kerülni, hogy számítson, amit mondasz. Viszonylag gyorsan megy, mert kis körök is számítanak, apró körökben is lehet hatást elérni, ez a hatás sem lebecsülendő. Van, aki kis körben hat, van aki nagyobb körökben. Bizonyos idő után, bizonyos helyzetben elmondhatja az ember, hogy nagyobb a hatása, a befolyása. Sokszor a kelleténél is. Nyilván nagyobb a hatásom, mint ezelőtt tizenöt évvel, ugyanakkor - mivel nem vagyok irodalmár - nincs közvetlen hatásom a kánonokra. Nem mondom, hogy egyáltalán nem foglalkozom ilyesmivel, érdekel, szórakoztatónak tartom. Olyan erős befolyásom azonban nincs, mint ahogy gondolják sokan. Szerencsére, mert aztán már nem tudsz mit csinálni, megszabadulni nehezebb, mint megszerezni. Ugyanakkor meg: mivel kerülök olyan helyzetbe, ahol a dolog működik (vagy attól kezd működni, hogy oda kerülök), tudom, hogy amit mon376