Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele
Lásd, ha legyengít az éhség és a szomj! Add, hogy egyem a fold gyümölcseit! Nem vagy-e Apánk, az apák Apja, Ó, te, Tsuigoá? íme adományaim! Te, apák Apja, Ó, te, Uram, te, Tsuigoá! Avarázsió ott maradt égnek emelt kézzel, és várt. Percek múlva még mindig várt, és a törzs változatlan, feszült figyelemmel kísérte az eseményt. Az égre eközben felhők fodrozódtak. Reménytelennek tűnt, hogy a csenevész bolyhokból bármit is facsarni lehessen, mégis szitálni kezdték a vizet. Szitálták a földre, a sátrakra, az emberekre. Az emberekbe.- Nincs rád szükségünk! Én csinálom az esőt! Látod, esőt csináltam! Outa lefordította az idegennek a varázsló szavait.- Nos, kissé teátrális volt, mindazonáltal el kell ismernem, hogy szórakoztató és hatásos - válaszolta amaz. Azt az árvizet, amit ezek után a falunak el kellett szenvednie, valószínűleg még évszázadokkal később is mesélni fogják az oguagik leszármazottai. Nem tudni honnan, de felhők tornyosultak az égre a semmiből, és pár perc leforgása alatt annyi eső esett, mint korábban több nap alatt sem. Csaknem valamennyi sátrat ledöntötte, vagy súlyosan megrongálta az elszabadult víz. Az oguagik szegényes bútorai, fegyvereik, konyhaeszközeik, mindenük egy gyors, sáros áradat alá került. De nem csak a falu úszott, vitte a sár az embereket is. Egyetlen szerencséjük az volt, hogy amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan vége is lett. Nem maradt utána semmi, csak a szanaszét hordott tárgyak, a megtépett sátrak, az egymáson heverő, hitetlenkedő emberek. És az esőcsináló utálkozó arckifejezése.- Na ezt nevezem én esőnek! Beletelt egy kis időbe, míg a törzs magához tért, de attól nem tágítottak, hogy palávert kell ülni, hogy még aznap eldönthessék: a varázsló, vagy az esőcsináló maradjon-e a faluban. Abban ugyanis biztosak voltak, hogy az egyiknek mennie kell. A hirtelen jött ár egyértelműen nem a varázsló műve volt, úgy ítélték meg, de ez inkább terhelő bizonyítékként szolgált az esőcsináló ellen. Ahogy ez elhangzott, áradásszerűen következett rá a többi vád. Történetek a németekkel folytatott titkos megbeszéléseiről, egy hulláról a víztározóban, egy visszautasított lányról, és apjáról, a törzsfőnökről, vádak arról, hogy alig látják a sátrán kívül, és ha kimozdul, akkor is jobb, ha nem kerül senki az útjába. Sok mindenről tudtak mesélni a falubeliek. Az oguagik ellene fordultak. Outa megpróbálta elérni, hogy legalább válaszoljon mindarra, ami elhangzott, de hiába. 26
