Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele

A varázslónak meg sem kellett szólalnia, amit nagyon sajnált, mert szép beszéddel készült. Egyszerűen nem hagyták szóhoz jutni, a tömeg perlekedése elnyomta hangját. A törzsfó'nök végül megelégelte a parttalan rágalmazást, és feltette a kérdést, amiért a paláver tulajdonképpen összeült:- Akarjátok, hogy továbbra is varázsló legyen az oguagi törzs esőcsinálója?

A tömeg egyértelmű igent zúgott. A törzsfőnök azért még egyszer feltette

ugyanazt a kérdést:

— Akarjátok, hogy az esőcsináló elhagyja a falut, és többet ne térhessen vissza a törzshöz?

A válasz megint igen volt. Az esőcsináló nem nézett vissza, úgy távozott.

A törzsfőnök is elvonult, hogy a vénekkel megtárgyalja a dolgot, legfőképpen azt, hogy döntésük hivatalos közlésekor milyen határidőt szabjanak a kitagadottnak. Végül Lalo-la-Maqomát küldték, a varázslót - saját kérésére -, és Outát, hogy fordítson.

Az üzenet lényege az volt, hogy az idegennek haladéktalanul el kell hagynia a falut, még a következő továbbvonulásukig sem maradhat.

Mindezt Lalo-la-Maqoma közölte, Outa kelletlenül fordította, és a varázsló közben alig tudott uralkodni vonásain. Szeretett volna teli szájjal és felszabadultan nevetni, amit meg is tett még aznap éjjel a sátrában. Az oguagiak azt hitték, hogy valahol a közelben oroszlán ejtett zsákmányt, és a maradék felett hiénák osztozkodnak.

Az üzenet azzal fejeződött be, hogy amikor a törzs felszedi sátrait, és a vének által kiválasztott irányba indul, nem követheti őket, és soha többé nem csatlakozhat hozzájuk. A falu esőcsinálója a varázsló, ahogy eddig is. Az idegenre nincs szüksége senkinek.

Ekkor odakint hallhatóan felbolydult a falu. Mindannyian siettek, hogy megnézzék, mi történt. Követek érkeztek a szomszédos pongvé törzstől. Egyenesen az idegenhez vonultak, és megkérték a leghíresebb esőcsinálót, részesítse őket abban a megtiszteltetésben, hogy velük tart a falujukba, ahol már nagyon váiják.

27