Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele

35. Az éjszaka során többször is rossz álom verte fel. Szinte óránként ébredt, zak­latottan. Amikor kora hajnalban végleg feleszmélt, félt. Egész testében re­megett, és alig nyitotta ki a szemeit, már fel is pattant az ágyból, és megkezdte fel-alá járkálását a sátorban, rohangált, mint amikor a kutyák megriadnak a vihar közel ed tétó'l. Megbotlott valamiben, combjába vágott az asztallap. Az asztalt és általában a tárgyakat olyan kísértetiesnek látta, mintha egy kórházban bolyongana a halála után. Szerette volna, ha megfoghat valamit, aminek jól érzékelhető' térbeli kiteijedése van, mégis dühös lett, amikor érezte a fa durva ellenállását. Tudta, hogy ilyenkor már nem álmodik, még nem is halt meg, de ébren sincs egészen. Változatlanul remegett. Ezúttal teljesen cserbenhagyta az önbizalma. Visszafeküdt és várta, hogy valami fény szűró'djön be a sátorba. Reggel az első' dolga volt, hogy összecso­magolja a legszükségesebbeket. 36. A küldöttség három törzsbéliből állt. Outából, aki fordított, a varázslóból és a fó'nök követéből, akit Lalo-la-Maqomának hívtak, és ígéretes fiatal vadásznak számított. Neki kellett bemennie a sátrába, és közölni az esőcsinálóval a főnök és a törzs határozatát. 37. Ideiglenesen elálltak az esők. A paláver délután ült össze, hogy elkerüljék a déli hőséget, és az esetleges hosszú vita inkább a nap második felére, és az éjszakára essen. Egyúttal varázslat is készült. Az áldozatot előkészítették, már csak a főnök intésére vártak. A főnök megadta a jelet. Ekkor elővonszoltak két fiatal okapit, egészen a körben emelt hevenyészett szentélyig. Ott a varázsló már várta őket. Bárd volt a kezében, egészen lapos, majdnem teljesen kerek penge, amit a tövénél fogott: Ó, te Tsuigoá! te apák Apja, te vagy Apánk. A bárdot most kezéből egy pillanatra kiengedve a nyél végénél talált rajta új fogást, és lesújtott az első okapira. Add, hogy a felhők esőt hozzanak! Add, hogy éljen a vad, és mi magunk is! Sor került a másik állatra is, aztán feláldoztak még öt tyúkot is, mindet odahelyezték az oltárra, köréjük szép számmal raktak banánt, tárót, pizangot, végül egy kosár babot. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom