Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Gyürky Katalin: A gyilkosság, az öngyilkosság és a kéjvágy problémaköre Dosztojevszkij művészetében
kislány tettének tragikumát azonban - ha lehet - Dosztojevszkij még egy motívummal tudja erősíteni. Hiszen nem feledkezhetünk meg arról, hogy az istengyilkosság miatti bűntudat Sztavroginnak egy, az anómiás öngyilkossággal együtt járó, és a kislány számára máshogy feldolgozhatatlan bűnével áll kapcsolatban. A kéjvággyal, a kislányon elkövetett erőszak bűnével, amely bűn így a kislány többszörös, többértelmű ,/elhasználásával” az istengyilkossághoz vezető úttá, az istengyilkosság közbülső fokává válik. A kéjvágy témája állandóan jelen van Dosztojevszkij regényeiben. Emiatt a szerzőt azzal vádolta meg egyik olvasója, akit Dosztojevszkij a cikkeiben csak Megfigyelőként emleget, hogy vonzódik a beteges szándékú emberekhez, előszeretettel mutatja be azok aljas tettét, és sokkal inkább védelmébe veszi a gyilkosokat, az erőszaktevőket, mint azok áldozatait, a szenvedő gyerekeket. Dosztojevszkij erre a vádra az Ellensége vagyok-e a gyerekeknek című cikkében válaszol, amely válasz elősegítheti az író életművének megértését: ,Először is, ami a vonzódásomat illeti a beteges szándékú emberekhez, erről azt mondhatom Önnek, hogy úgy tűnik, a regényeimben és az elbeszéléseimben valóban sikerül lelepleznem néhány olyan embert, akik egészségesnek érzik ugyan magukat, azonban bebizonyosodik róluk, hogy betegek (...) Tehát ezek az »egészségesek« messze nem egészségesek, hanem, úgy vélem, gyógykezelésre szorulnak (...) Ha pedig néha védelmezem is a gyilkosokat*, azzal én a mi beteges és őrült korunk állapotát jelzem, azt, amelyben megteszik a gonoszságot, de annak egyáltalán nem örülök, hogy ütik és gyilkolják a gyerekeket, sőt, ha lehet, mind jobban és jobban sajnálom őket, nem kevésbé másoknál.”28 Tehát Dosztojevszkij, amikor a gyerekek szenvedését ábrázolja, korának visszásságaira akar rámutatni, és ennek a válságos kornak hű tükre nála a gyerekek megrontásának vágya, a kéjvágy is. Azonban a kéjvágy ennél még sokkal többet is jelent akkor, ha tudjuk, hogy Tyihon szerint: „Nagyobb és szörnyűbb bűn, mint az ön (mármint Sztavrogin - Gy. K.) viselkedése azzal a serdülő lánnyal, természetesen nincs és nem is lehet.” Illetve: „Hisz meg van írva, ha e kicsinyek közül egyet is elcsábítotok, emlékszik? Az Evangélium szerint nincs nagyobb bűn.”29 Ebben az összefüggésben teljes mértékben egyet kell értenünk Vitalij Szvincowal, aki szerint: „Dosztojevszkijnél a kislányok megrontásának motívuma magában foglalja a kéjvágy motívumának széles körét, és végül azonossá válik az emberiség bűnösségével.”30* Azáltal pedig, hogy a kéjvágy egyet jelent az emberiség bűnösségével, magával a bűnnel, Dosztojevszkijnél a kivetítés fentebb már említett problémája is sajátos jelleget ölt: mintha Matrjosán keresztül akarná velünk a szerző érzékeltetni, hogy a világ minden bűnének következményét a gyerekeknek kell elviselniük, akik a még meglévő ártatlanságuk miatt a bűnös dolgok felett nem tudnak objektiven ítélkezni, ezért azoknak csak áldozataivá válhatnak, előidézőivé, okozóivá azonban még egyáltalán nem. Tehát Dosztojevszkij kisgyermekei koncentrált formában testesítik meg a védtelen emberi személyiséget. 262
