Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Gyürky Katalin: A gyilkosság, az öngyilkosság és a kéjvágy problémaköre Dosztojevszkij művészetében
azért oldódik el az élethez fűző szál, mert a társadalomhoz fűződő köteléke bomlott el. Ebben az összefüggésben Dosztojevszkij művészi koncepciójában az a paradox helyzet áll elő, hogy az önfeláldozó öngyilkosság valójában csak úgy valósítható meg, ha csak képletesen öngyilkosság, azaz úgy, hogy az önfeláldozó öngyilkos mégsem hal meg, mert a benne meglévő - az öngyilkossághoz nélkülözhetetlen - szabadságot és erőt nem önmaga ellen használja fel, hanem az emberiség boldogságának szolgálatába állítja azokat. Képletesen öli meg magát, ahogy azt Szonya teszi a Bűn és bűnhődésben, s amely tettért Rasz- kolnyikov vádolja a lányt, amikor azt mondja neki, hogy Szonya magára emelt kezet, ő is áthágta a törvényt, hiszen életet oltott ki, a saját életét. És ez azért lehetséges, mert Dosztojevszkijnél az öngyilkosságig eljut mindenki, aki nem hisz az emberfeletti Jóságban. A gondolkodó és lelkiismeretes embert azonban éppen ez a hit menti meg az öngyilkosságtól. Dosztojevszkij úgy véli, hogy nem elég megállni az első lépésnél, vagyis önnön gonoszságunk, tökéletlenségünk felismerésénél, hanem meg kell tennünk a második lépést is, el kell ismernünk a magunk felett álló Jóságot. Szonya pedig megtette ezt a második lépést. Raszkolnyikov így gondolkodik a lányról: „Csak a szemébe kellett néznie, és mindent tudott: igen, ő maga is gondolt már erre. Talán egészen komolyan el is határozta kétségbeesésében, hogy végez magával, annyira komolyan, hogy most az ő szavain meg sem lepődött (...) És most értette meg csak igazán, micsoda irtózatos gyötrelem ennek a lánynak már régen a gyalázatban, a becstelenségben élni. De hát miért nem végzett magával mindeddig?”10 - kérdezi Raszkolnyikov, és párbeszédükből a hős ráébred, hogy ennek a becstelenségben élő lánynak az Istenben való hit ad erőt, Isten mindent megad neki. Tehát Szonya képes hinni az emberfeletti Jóságban, azaz Istenben, és ezzel a hittel együtt megmarad nála az emberbe, valamint a természetbe vetett hit is. Az emberbe vetett hite segíti őt abban, hogy nála az emberiség iránti szeretet soha ne forduljon át gyűlöletbe, a természetbe vetett hite pedig abban, hogy higgyen a halhatatlanságban, és ne érezze úgy, hogy a földi lét értelmetlen, céltalan, és a nihil felé vezet. Bár képletesen öngyilkos lesz, a durk- heimi altruista öngyilkosság kategóriáját képviseli, melynek lényege, hogy az egyén kizárólag az áldozat öröméért oltja ki életét, mert a lemondás minden különösebb ok nélkül is dicséretesnek minősül, végeredményben hitével át tud lendülni az öngyilkosság gondolatán, az önfeláldozása itt ténylegesen mások javát szolgálja. Dosztojevszkijnél azonban a Bűn és bűnhődésben arra is találunk példát, hogy az emberiség boldogságának szolgálatát nemcsak képletes öngyilkossággal lehet megvalósítani, hanem talán tényleges gyilkossággal is el lehetne képzelni, meg lehetne kísérelni. Ezt a kísérletet Raszkolnyikov gyilkossága képviseli a regényben. Rasz- kolnyikovban már körvonalazódik az uzsorásnő megölésének gondolata, és ezt csak erősíti a kocsmában hallott beszélgetés, amelyben arról van szó, hogy az uzsorásnő életének kioltásával a tettes az emberiség javát, a közérdeket szolgálná. Ehhez a gyilkossághoz gyártja meg Raszkolnyikov jól ismert eszméjét a 253
