Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Gyürky Katalin: A gyilkosság, az öngyilkosság és a kéjvágy problémaköre Dosztojevszkij művészetében
GYURKY KATALIN A gyilkosság, az öngyilkosság és a kéjvágy problémaköre Dosztojevszkij művészetében Jelen tanulmányomban Dosztojevszkijnek azokat a publicisztikai cikkeit, vallomásait igyekszem elemezni, amelyek érintik a gyilkosság, az öngyilkosság és a kéjvágy problémáját. A felsorolt társadalmi kérdéseket a nagyregények kontextusában, a nagyregényekkel való összevetés révén kísérlem meg értelmezni. Az öngyilkossági kategóriák bemutatásakor segítségül hívom Emil Dürkheim Öngyilkosság című szociológiai tanulmányát. Ezt mindenekelőtt azért érzem indokoltnak, mert mind Dürkheim, mind pedig Dosztojevszkij az öngyilkosságot, sőt magát a gyilkosságra való hajlamot is társadalmi problémaként kezeli, melynek értelmében a társadalom dezintegrált állapota eljuttathatja az embert önmaga, illetve embertársai megsemmisítésének gondolatához.* Emil Dürkheim az integráció fogalmát négy társadalmi jelenség vizsgálata alapján állította fel: a vallás, a család, a politikai élet és a primitív, illetve európaitól eltérő társadalomnak az öngyilkosságra gyakorolt hatását vizsgálta meg. Dosztojevszkij műveinek értelmezéséhez elsősorban a vallási integráció, illetve dezintegráció kérdése nyújtott segítséget. Dürkheim ugyanis úgy véli, hogy ha egy adott valláson belül nagy a hitről való szabad gondolkodás lehetősége, vagyis, ha az egyéneknek joguk van saját hitük formálására, az a vallást, mint közösségi összetartó erőt, végső soron a társadalmat bomlasztja, és nagyobb teret nyújt az öngyilkosságnak, mint az a vallási ág, amely erős hierarchiára épül, és a szabad gondolkodást kevésbé teszi lehetővé hívei számára. A hitről való szabad gondolkodás igénye pedig Dürkheim szerint akkor jelentkezik egy társadalmon belül, ha a tradicionális hiedelmek megrendülnek. Ugyanis, ha ezek ereje még a régi volna, az embereknek eszükbe sem jutna bírálni őket. És Dosztojevszkijnél éppen ez, tehát a tradicionális hiedelmek megrendülése lesz az egyik legfontosabb tényezője annak a dezintegrálódásnak, amely Oroszországban Nagy Péter trónra kerülése óta, az „ablakot nyitunk Európára” jelszóval indult mozgalom óta jellemzi az orosz társadalmat, és az öngyilkosság tömegessé válásának is melegágya. Mielőtt azonban erre rátérnék, szeretném röviden ismertetni azokat a - társadalom dezintegrált állapotából eredő, de az egyén életében tükröződő — 247
