Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Pomogáts Béla: Kodály Zoltán és az irodalom
az újklasszicizmus áramlatához csatlakozott, ugyanakkor érintkezett az avantgárd szellemiségével is. Az elsőt Erdélyi József, Németh László, Ko- dolányi János, Tamási Áron és az érett Illyés Gyula munkássága, a másodikat a fiatal Illyés költészete vagy éppen a népi misztika világát kifejező és ennyiben a szürrealista költészet egy változatával érintkező Sinka István költészete példázhatja. Mindenesetre a népi mozgalom irodalma nagy általánosságban inkább az újklasszicista eszményeket követte, már csak abban is, hogy a népi irodalom jeles szerzőinek, egy Illyésnek, egy Németh Lászlónak, egy Ko- dolányi Jánosnak, egy Erdélyi Józsefnek a poétikája egészében a Nyugat által képviselt poétikai rendbe tartozott, és valójában nem a népi irodalom poétikája, hanem ennek politikai hitvallása hozta létre - a polgári irodalommal szemben — ennek az áramlatnak a sajátos karakterét. A népi irodalomra, kivált a költészetre erőteljesen hatottak a kor magyar zenei törekvései, mindenekelőtt Bartók és Kodály nézetei, illetve alkotó munkássága. Bartók Magyarország parasztzenéje című tanul Hiányának tanúsága szerint úgy vélte, hogy a modern „zenei forradalom” a népzene archaikus formáiban találhat ösztönzést és felhasználható megoldásokat, sőt a modern törekvések szertelenségeivel szemben is a parasztzene arányosságát és tisztaságát ajánlotta. Véleménye szerint a modern zene, még atonális formáiban is, sokat köszönhet a népzene sugallatainak: Debussyre, Ravelra, s főként Sztravinszkijra hivatkozott. Az archaikus zenei formák felhasználásának egyik legszebb és legeredményesebb példáját pedig éppen az ő életműve szolgáltatta. A klasszicista eszmények jegyében tájékozódó népi irodalomra és kivált a népi lírára mégsem Bartók, inkább Kodály példája gyakorolt elevenebb hatást. Kodály Zoltán elméleti működése és alkotó gyakorlata sokkal közelebb állt a népi mozgalom és költői irányzat képviselőihez. Munkásságában testvértörekvésekre ismertek, zenei koncepcióját, amely a magyar műzenét a népzene ősi hagyományára kívánta alapozni, maradéktalanul elfogadhatták. A népi irodalom képviselői ugyanazt vallották, amit ő, tudniillik, hogy a népi kultúrának kell áthatnia a magas műveltséget, s ennek eredménye lesz az új felvirágzás, a nemzeti művészet új klasszicizmusa. „Ha nemzeti klasszicizmus - hirdette Kodály A magyarság néprajza című nagy összefoglalásnak a népzenéről írott fejezetében (1937-ben) - annyi, mint egy nemzet lelkét tökéletes formában kifejezni, akkor eddig klasszikus magyar zenét másban, mint a néphagyomány néhány ezer dallamában nem találunk. Ez egyelőre a legtökéletesebb zenei kifejezése a nemzeti léleknek. Nemzeti és nemcsak népi, mert valaha az egész nemzeté volt, és ha organikus zenekultúrát akarunk: minél előbb újra azzá kell lennie.” A magyar népzenét minden mástól elütő zenetörténeti képződménynek tekintette, amelynek sajátos nemzeti karaktere van. ,Nemzeti jelleget - állapította meg Magyarság a zenében című 1939-es tanulmányában - sokféle, magában semleges zenei elem egyszeri, sajátos összetétele ad. A magyar zene minden eleme megtalálható más népeknél is egyenkint. De így együtt sehol.” A népzene nemzeti jellegének felismerése és alkotó például választása Kodálynál, akárcsak a népi irodalom híveinél, nem maradt pusztán poétikai kérdés. A nemzeti művelődés és ezen túl a nemzeti jelleg történelmi sorsának ügyével érintkezett, vagyis a művelődéspolitikusként is igen jelentősét alkotó 239
