Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 3. szám - Balogh Tamás: Hazatéprés
helyekre jár. De miért is ne tenné? Hiszen az 8 idejében is jártak lányok szombat esténként szórakozni. Szép is lett volna, ha nem. Minden este legénybúcsú. Tünde is észrevette őt. Először meg sem ismerte tanárát arcszőrzet nélkül, majd a természetes meglepetés, aztán enyhe pír, végül mosoly. Nehéz odament a lányhoz, a pulthoz kísérte.- Mit iszol?- Köszönöm, semmit.- Ugyan már! Kocsmába nem azért jár az ember, hogy szomjazzék.- Akkor egy narancslét.- Vodkával.- Simán. Nehéz ekkor a pultoshoz fordult:- Eddig hogy itta?- Vodkával.- Akkor most is. Nekem egy Unicumot és egy sört. Dénes félrehívta a lányt, rövidke beszélgetésre. Igazából csak annyit akart neki mondani, hogy milyen jó, hogy ott van az osztályban, mert a jelenléte megkönnyíti a dolgát, öröm náluk tanítani, mert szép a látvány, de semmi több... Persze mindezeket nem mondta el. Inkább koccintottak.- Hát akkor szervusz, Tünde.- Jó estét, tanár úr.- Mondom, szervusz. A lány még mindig nem értette. Nehéz ekkor elmondta, ez azt jelenti, tegeződni kell vele ezentúl. A lány szabódott egy ideig, aztán belement a pertuba. De azért mégis nehezen mondta ki, hogy „szervusz, tanár úr”. Ezután rövid, igazából semmitmondó beszélgetés, majd Nehéz hagyta, hogy a lány visszamenjen a barátaihoz. O is az övéihez. Ott semmi sem változott. A részeg író beszélt. Hajnalban látta, hogy Tünde egy fiúval kézenfogva elindul - valószínűleg haza. Nem lepődött meg. Túl szép lány ahhoz, hogy ne legyenek udvarlói. És felsejlett benne egy kép: a szalagavatóra meghívják őt is, el is megy, és akkor már új fiú kezében van Tünde keze. A ballagáson szintén. De így van jól, fogja majd akkor gondolni, élvezzék fiatalságukat. Közben persze szomorú és irigykedik, hogy miért nem ő, miért nem lehet most az ő ballagása, mert akkor bizony most ő lenne a hölgy kísérője. Persze, én tanár vagyok, gondolja ábrándjában, és ez a gondolat visszazökkenti a valóságába, ahol ugyanezt gondolja. Valóságban és képzeletben ugyanaz történik, mi hát a különbség? Lassan hazaindul 8 is, és Tündéről fog álmodni. Csak ébredéskor fog rájönni, hogy ami köztük történt, nem történt. Telnek a napok, a hetek. A tanulók egyre inkább megszokják őt, egyre többet mernek. Elmúlt az újszerűség varázsa, régi bútor már a tanáriban. Megszokják a Mindenjóban is. Rendszeres vendég, tanítás után is beugrik egy- egy italra, nem egyszer kollegával, vagy — és ezzel „állását” kockáztatva — tanítvánnyal. Ilyenkor továbbtanulásról, művészetről beszélgetnek, a tanár személyisége soha nem kerül szóba. Ha mégis, röviden elintézni: van feleség, gyerek is, csak máshol. Mással. Tünde mintha mindig szebb lenne. Dénes legalábbis így látja. És - ezt saját érdemének tudja — egyre jobb dolgokat mond az órákon. El lehet vele 225