Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás
tül méltóbb, hogy ama sok hitvány énekek, ama fertelmes poéták tilalmazva lényének!” Pázmány R: A fiáknak istenes nevelésérűl. = Pázmány P. 1987. 91-92. 8 Pázmány 1987. 78. 9 Seena secunda, Actus I. = Kardos-Dömötör 1960. 10 Horváth Iván: Balassi költészete történeti- poétikai megközelítésben (Bp.: Akadémiai, 1982. 243-245.) 11 Abban, hogy mit tekintsek „kánonhoz tartozónak”, a lehető legegyszerűbben jártam el. A Régi Magyar Költők Tára XVII. század világi énekeket összegyűjtő 3. kötetének [sajtó alá rendezte: Stoll Béla, Bp., 1961. (Akadémiai) A továbbiakban: RMKT - egyéb jelzés nélkül - a 3. kötetet jelenti. A kötetből származó szövegpéldákra csak számozással utalok, pl. 221.1.1.: 221. szöveg I. változat, 1. versszak. A népdalpárhuzamot latin betűvel jelzem (pl. 221. 1. a.)] a példái közül kiemeltem azokat, amelyek tíznél több szövegváltozatban (tehát lejegyzésben) maradtak ránk. Mindössze öt ilyen szöveg van: a 221., a 224., a 226., a 261., és a 263. számú darabok. Ez a statisztika nyilvánvalóan pontatlan; mint ahogy az a kérdés is felesleges lenne, hogy melyik szöveg egy adott korszak ,legnépszerűbb” darabja. Az értékelés általános irányát mindenesetre ez a statisztika nagyjából jelzi. 12 RMKT. XVII/3. 221. IV 1. 13 Arisztotelész: Retorika. 1394a-b. Adamik Tamás ford., Bp., 1982. 14 Nietzsche: A tragédia születése. Bp., 1986. 37-38. 15 Ld. de Man: „A metafora ismeretelmélete” = Aesthetic Ideology, University of Minnesota Press, 1996. 34-50. 16 „Nem áll módunkban definiálni, ellenőrzésünk alá vonni a létezőket elválasztó határokat; a trópusok nem csak utazók, hanem csempészek is, s valószínűsíthetően lopott áruk csempészei”. Kéziratos fordítás i. m. 40. 17 J. Culler: Changes in the Sudy of the Lyric = Lyric Poetry Beyond New Criticism. Ed. by Chavira Hősek and Patricia Parker. Cornell UP, 1985. 49-50. 18 Mivel a Kodály-Vargyas: Ama népzene című könyvében (Bp. 1969., 9. kiad. 129.) a szöveg alatt a következő jegyzetet olvassuk: „szövegét a XVII. századi Vásárhelyi Daloskönyvből ismertük. 1. vsz.-kal maradt fenn” - a további versszakok párhuzamait elemzésünk során nem vehetjük figyelembe. 19 „El szalasztám szép sólymomat” - 226. IV. 6. vsz. utolsó sora, egyértelműen a kedves elvesztésére utal. 20 Ugyanezt, a logikai értelem „felfüggesztését” példázza a következő csángó népdal: vagy elvette, vagy sem az „elbeszélő” választottját; első esetben az első, második esetben a második versszak bizonyul ,hamisnak” - az ilyen példákban a hangsúly a nyelv játékára kerül: „Addig, rózsám, el nem veszlek, / Míg a tóban békák lesznek, / Abban pedig mindig lesznek, / így hát, rózsám, el nem veszlek. // Addig, rózsám, el nem hagylak, / Míg a tóban békák laknak. / Abban pedig mindig laknak, / így hát, rózsám, el nem hagylak.” (Istensegíts, Bukovina, MNT VII/1081.) 21 Assmann, 1999. 91-93. 22 Horváth 1982. 79-103. 23 „A rituális koherenciát textuálisba döntően még nem az írás fordítja át, hanem csak a hagyományára kanonizáló kimerevítése.” In.: Assmann, 1999. 93. 24. „(...) Először egy performatív mozzanat, a tételezés aktusa, az eredeti katakrézis megy végbe, mely aztán trópusok rendszerévé teljesedik ki; trópusok egyfajta anamorfózisának vagyunk szemtanúi, melynek ölében a tételezés eredeti aktusa eredményeként megfogan az összes tropologikus rendszer.” Ld. de Man: Aesthetic Ideology, University of Minnesota Press, 1996. 163- 185. 25 Nietzsche 1986. 54. 26 A számozás mindig az I. változat számozását követi. 27 Hogy mennyire ez az arcteremtés a fontos, bizonyítja, hogy a megtalált kezdőképen túl a népdal szívesen cserélgeti a dal többi sorát, pl.: „Karcsú nádszál lehajlik a földre, / sír a kislány, elhallik messzire, / elhallik a fehérvári kaszárnyába, / megszabadulok, babám, nemsokára.” Ezért tűnik úgy, hogy a népdalban mindig van valami személyes: az „én” és a „te” azonban - amint ez a közösségi éneklés elvéből fakad - nem „valódi szubjektum”; hanem, hogy úgy mondjam, egy maszk belső oldala. 28 Apollói és dionüszoszi megkülönböztetése Nietzschének A tragédia születése című művéből származik, egyelőre felhasználom őket, mert - bár a népköltészet esetében félrevezető lehet használatuk - eléggé általános érvényűek egy többrétegű szövegelemzés számára is. Apollói és 171
