Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás
Ezek szerint, ha a tudást a történelem viszonylatában értelmezzük, ahogy például nehezen megcáfolható módon Foucault teszi,31 a gnómikus tudás két XVII. századi formájának is tulajdoníthatunk valamiféle dinamizmust: az egyik a közének, a kanonizáció rögzült formája és a tekintély felé halad; a népdal pedig — éppen saját időbeliségére, a gnómikus tudásra való kacsintása révén — szinte szem előtt tartja a tudás időtlen, valójában megragadhatatlan voltát: éppen ezáltal nem enged az időnek, hanem megőrződik az időben (ami azt is jelenti, hogy a tudás sajátságos formájaként egészen a XX. századig, egy alapvető társadalmi változás bekövetkeztéig jelen marad a magyar nyelvű műveltségben). Ez a forma talán éppen képlékenysége miatt időtálló. Ezzel a megállapítással persze nem magyaráztuk azt a lappangó kérdést, hogy hogyan vethetjük össze a XVII. században lejegyzett közköltészet szövegeit a többségükben XX. században lejegyzett népdalokéval. Nem tudom, hogy a népdalok története a történelem melyik pontján kapcsolódik össze a közköltészetével, előzménye annak, vagy éppen a ponyvakiadások szövege alapján terjedt el, de ez a kérdés elemzésem szempontját lényegében nem érinti. Annyi biztosnak látszik, hogy mindkettő a nem autorizált tudás sajátos formáját őrzi, és úgy tűnik, az „önmagát néző szem” a stabilabb, időtállóbb forma. Nyilvánvaló kapcsolatot közöttük az énformálás sajátos módja, a mulatozás teremt. Ez a forma nyilván nem újkeletű: a mulatozás és a tánc alighanem a kultúra legősibb rétegében keletkezik. Nyilvánvaló az is, hogy mindkét gnómikus, nem autorizált tudásforma jelentősége a XVI. századtól folyamatosan egyre inkább visszaszorul - és szintén nyilvánvalóan nem csupán azért, mert a magyarországi nyomdák hosszú ideig egyházi vagy - a mai politikai szleng gyakran használt kifejezésének mintájára - „egyházközeli” működtetésűek voltak. Végső konklúzió helyett megállapítható, hogy tudás, hagyomány és hatalom diskurzusát felvetve is meghökkentőnek tarthatjuk az oroszhegyi székely népdal „éj fiúság” fordulatát; a szöveg botlása egy alapvetően bölcsességé gnómikus hagyomány más kontextusba való elírásának folyamatát jelzi. JEGYZETEK 1 Paul de Man: „A metafora ismeretelmélete” = Aesthetic Ideology. University of Minnesota Press, 1996. 46. Kéziratos fordítás. 2 Kardos Tibor-Dömötör Tekla: Régi magyar drámai emlékek, Bp., 1960. 3 A frigyszekrény jelenet. Philistaei victores evaserunt contra Israelitas. 4 A szót Szó'nyi György Endrével megegyező értelemben használom, Szőnyi Greenblatt „self- fashioning” fogalmát magyarítja. Ld.: Szőnyi: Az énformálás petrarkista technikái Balassi Bálint és Philip Sidney költészetében. ItK. 1999. 3-4. 251-272. 5 Pázmány Péter: Aromái anyaszentegyház szokásaiból, minden vasárnapokra és egynéhány innepekre rendelt evangéliumokról prédikációk. Mellyeket élő nyelvének tanítása után írásban foglalt kardinal Pázmány Péter esztergomi Érsek. Posonban MDCXXXVI. = Ö. m. VI. köt I. rész 272-274. lap. Idézi Sinkó Ferenc: Csudatörténetek. Száz példa 17-18. századi katolikus prédikációkból és példagyűjteményekből. Bp.: Európa, 1985. 44. példa 6 A nyelv vétkeirűl. = Pázmány P. prédikációi. Bp.: Szépirodalmi, 1987. 268-287. 7. „Azt írja Szent Jeronimus, hogy a zsidóknál nem volt szabad az ifjaknak harminc esztendő előtt olvasni sem Canticum Canticorum, sem a Teremtésről írt könyvnek és Ezekiel próféciáinak első részeit, hogy valami botránkozást ne vennének tudatlanságok miatt ezekről. Ha az ifjaktúl még az Isten Könyve is megtiltatott, mikor félelmes volt, hogy ezekben meg ne ütközzenek: men170
