Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás

hanem ellentéte, a „bú” jelenik meg (B), és - ismét elszakadva az énekeskönyvek szövegétől - azonnal értesülünk ennek okáról is (a szeretőtartás), amitől a szövegben lehetséges történetek kezdik érvényesíteni magukat, az alakzat elmozdul, időbelivé, narratívvá válik. Mindkét változatban eltűnt a hasonlat „mint”-je, ettől az azonosság a b. változatban közvetlenebb.

Az igazán drámai meglepetés azonban nem ez. A c. változat retorikája gyökeresen eltér az eddigiektől: a hasonlat „sólyommadara” megszólítottá, „lírai én”-je pedig fogolymadárrá válik.

Pontosan az történt tehát, aminek lehetőségét jeleztük: nem a sólyommadár alakja válik emberivé, hanem a beszélő madár szerűvé”. A sólyomnak még, a fogolynak már nincs emberi arca; elsuhanását érzékeljük, sőt, talán még any- nyit sem, hiszen aligha kerül a kalicka közelébe - legfeljebb elsuhan fölötte, mint az énekelt szöveg a hallgató fölött (ne feledjük, hogy ezek alapvetően énekelt szövegek). A „sólyommadarat” az tudja megszólítani, aki maga ,fogolymadárrá” — szójátékkal élve, az állati lét foglyává - válik. Sem a madár nem beszéli az emberi-, sem az ember a „madárnyelvet”.

Hét népdalváltozatban a sólyom helyett a madár toposza szerepel:

221. 1. a.l. Ifijúság olyan madár,

Addig víg, míg szabadon jár,

De jaj nekem szegénynek már Szívem szabadulást nem vár.

Szabad madár vagy te rózsám, Mégis ritkán jösz el hozzám,

Ha én olyan szabad lennék, Minden estve hozzád mennék.

(Székelyföld)

d. Ifjúságom olyan madár,

Aki mindig szabadon jár;

Ha elfogják, fogoly madár,

O többet szabadon nem jár. (Szent-Gericze, Székelyföld)

d. l. Ifjúság ojjan madár,

Addig víg, míg szabadon jár, Már ha kalickába fogják,

Akkor menyen, mikor hagyják. (Királyfalva, Kisküküllő m.)

e. Szabad élet, szabad madár,

Jaj be szép, ki szabadon jár. Járnék én is, ha járhatnék,

Ha magammal szabad volnék.

(Gyimesközéplok, Csík m.)

163