Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás

tivum) igényei szerint való kigondolása (inventio), elrendezése (dispositio), megformálása (elocutio), megtanulása (memoria) és előadása (pronuntiatio). Létezik ezzel szemben a „retorika” kifejezésnek olyan jelentése is, amely nem képzi az elocutio tárgyát - ezt a „nyelv természetes retorikájának” nevezhetjük. A nyelv természetes retorikája, ahogy de Man megállapítja, szükségszerűen a tudáshoz való viszony alapkérdéseit érinti. A retorika ilyen, utóbbi értelemben felfogott formája áll kapcsolatban az énformálás általam vázolt folyamatában a szólással és tudással.

De beszélhetünk-e antropomorfizmusról a 221. számú szöveg esetében?

Sejthető, hogy a „de jaj nékem szegénynek már, / Víg örömet szívem nem vár” kijelentésnek hangot adó beszélő a sólyom rabul esett társa; foglyul esett madár, akit éppen beszéde által személyesítünk meg (aposztrophé). Ez az asszociáció - a kalitkába zárt fogoly madár képe - azonban mindaddig fel- tételezés marad, amíg nem szólaltatunk meg egy másik regisztert, amíg nem terjesztjük ki az e tudásformának, az énformálásnak a mulatságon keresztül megvalósuló eszméjét őrző szövegek vizsgálatát azokra, „melyben akármi- némű rendbéli emberek azzal mutogatják éles elméjeket, hogy undok virágénekeket irkáinak, melyeket mind gyermekek s mind leányasszonyok kardéra tudnak, és csaknem minden házak ezekkel zengedeznek.” A közének azon népdalpárhuzamairól van szó, melyeket Stoll Béla gyűjteménye rendre közöl. Ezek szövegváltozatai között jóval nagyobb szórtságot tapasztalunk, mint a közének lejegyzései közt:

221. 1. a. Ifjúság, mint sólyommadár,

Addig víg, míg szabadon jár,

De énnékem szegénynek már Szivem víg örömet nem vár.

(Lédec, Bars m.)

b. Ifjúság sólyom madár,

Akkor víg, ha szabadon jár,

Még szeretőt nem tartottam,

Addig a bút nem is tudtam.

(Pórtelek, Szolnok m.)

c. Sólyommadár, sólyommadár,

Szép az akki szabadon jár,

De én fogolymadár vagyok,

Éjjel nappal zárvo vagyok.

(Závoly, Fejér m.)

Az a. változat - a lédeci népdal - első versszaka szorosan őrzi az énekeskönyvi változat vagy a ponyvakiadások szövegét.18 De ennél talán jobban érdekelnek az eltérések. Mindhárom szövegváltozat őrzi a sólyom toposzát - mint látni fogjuk, a további változatok elveszítik azt -, de a b. és c. változat egészen más alakzatba állítva. Az a. és a b. változat között az eltérés logikai: míg az a. változatban az A — nem A formában leírható ellentétpárra bukkanunk, a b. változatban a „vígsággal” szemben (A) nem annak tagadása,

162