Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele
- Dolga van! - játszott amaz egy félig üres üveggel. - Sürgős meginni- valója akadt? De rögtön nem találta olyan jónak a kérdést attól, ahogy visszanéztek rá.- Javíts ki, ha tévedek, de mintha nem kérdeztem volna a véleményed!- Pedig okos dolog lenne azok után, ami tegnap történt. Be kellett hoznom a vendégeimet a faluba, és ebből még bonyodalmak származhatnak... Nem érti ugye, hogy miért érinti a dolog?- Bevallom, nem igazán.- Tudni még én sem tudom pontosan, de nagyon rossz előérzetem van. Túl keveset láttam mostanában a varázslót, pedig ő mindenhol ott van, ahol történik valami.- És tegnap?- Tegnap az ő segítsége nélkül talán vissza kellett volna fordulnom abban az ítéletidőben.- Ti bennszülöttek és a megérzéseitek... Outa megsértődni látszott, és úgy döntött, otthagyja ezt a meddő vitát.- Miért aggódsz értem, amikor semmi okot nem adtam rá? Mintha nem csak pár napja ismernénk egymást.- Látja, ezt én is megkérdeztem már magamtól!- Mihez kezdenék én a földeken, Outa? Ügy gondoltad... - hirtelen még az sem jutott eszébe, hogy milyen növényekkel is foglalkozhatnak a falubeliek.- Ott kinn a szavannafüvet irtják. És csatornát ásunk, meg egy újfajta víztározót, hogy akkor se maradjunk víz nélkül, ha elvonultak az esők. Csak a jelenlétére lenne szükség, hogy megértsék, milyen fontos ez.- Nem ez lenne az első eset, hogy a világ egy kiadós eső után ugyanúgy működik, mint előtte.- Mit mond?- Azt, hogy én nem értek semmi ilyesmihez.- Ahhoz elég vagyok én. Maga csak bújjon elő a sátrából!- Érdekes. Es tényleg csak ezért, ennyi az egész? Meglepődnék.- Tudja, azt szokták mondani, hogy a vendéget dolgoztatni kell, ha azt akarjuk, hogy otthon érezze magát. Jöjjön ki a földekre! Várjuk. 12. A hosszú menetelés legjobban a kicsiket viselte meg. A családok időről időre megálltak, ötletszerűen, mert árnyékot adó fákat már nem találtak, ilyenkor a kisebb elefántok a szülők oldalának dőlve pihentek. Aztán az egész csorda tovább rajzott. Látszólag váratlanul, egyszer csak új irányba fordultak. Pedig nem történt semmi különös: egyszerűen csak megérezték az eső jelenlétét. És talán a bennszülött törzsek jelződobjainak öblös hangja is riasztotta őket, azért tértek le megszokott útvonalukról. Most három csillag vezette őket. A Sirius, a Canopus, és az Alpha Centauri. 13.- Tehát elefántra vadásznak.- Vadászhatnánk éppen másra is! — válaszolta a német, és bizonytalanul 10
