Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele
vette kezébe a tálat, amit a varázsló nyújtott át neki. - Miért gondolja, hogy elefántra jöttünk?- Aki Oguagét keresi, annak elefánt kell. Mindnek az kellett idáig - válaszolta a törpe, de közben olyan képet vágott, mint aki elgondolkozik azon, hogy most nem mondott igazat, hogy aki legutóbb érkezett, annak valami más kell. - Nem ilyen fagylaltra számítottak, igaz? Sajnálom, úgy látszik, nálunk egészen mást jelentenek a dolgok, ha az önök fogalmait használjuk.- Semmi baj.- Gerhard, nem olyan rossz, mint amennyire félsz tóle! - szólt közbe a német egyik társa. Nyolcán voltak, öt férfi és három nő. Egy hete indultak szafárijukra a fővárosból. Vadászt nem kértek maguk mellé, csak egy vezetőt, aki ismeri a környéket. Elcsigázottan ültek valamennyien, elefántfű vágta sebek borították őket, izzadtak, és állandóan feszültek voltak a sikertelen elefántvadászat miatt. Gerhard a varázslót kérlelte:- Rendben, de ha nem sértem meg, meg ne mondja, miből van! Jókora adagot tömött a szájába, mint aki hamar túl akar jutni az egészen, és lehetőleg úgy, hogy minél kevesebbet érintkezzen a nyelve és a szájpadlása az étellel. Nem találta undorítónak az ízét, és ez meglepte. Azért, ha a taktikáján változtatott is, az idegenkedés mindvégig ott ült az arcán. A többiek is ugyanolyan szótlanul, egyenes derékkal ettek. A varázsló nem törte meg a csendet. Udvariasan megvárta, amíg vendégei végeznek, közben elégedetten villant a szeme egyik arcról a másikra.- Kaffereket lőttünk a soxáknál. Egy múzeumnak dolgozunk - folytatta Gerhard. Avarázsió biztosította arról, hogy előtte nem kell köntörfalazniuk. A maga részéről a Motikoe síkságot tartja a legtöbbre, ezt ajánlotta legutóbb néhány amerikai vadásznak is. Lőttek is egy bikát, aminek az agyara megvolt egyenként - itt rövid hatásszünetet tartott, amíg a németek arcára kiültek vágyaik az agyarak méretét illetően -, megvolt vagy ötven font. Gerhard fészkelődni kezdett, és a varázsló tudta, hogy talált. Kérdezősködésbe fogott, mint akit roppantul érdekelnek a távolról jöttek, az egyiknek a szőke hajára kérdezett rá, a másiknak a fegyverére, és így tovább, aztán afrikai élményeikről faggatta őket. Itt szóba került a vadászat, és a németek megörültek, mert az remélték, hogy megtudják, milyen módon juthatnak el a síkságra, de a varázsló a döntő pillanatban kisiklott a kérdés elől, és megint új témát rángatott elő. Vendégei egyre türelmetlenebbül, de tűrték. Mikor úgy érezte, lanyhulna a figyelmük, ha tovább játszana velük, mintegy mellékesen megemlítette, hogy hajnalban gyógyfüveket megy szedni a Mo- tikoéval szomszédos területre. Ha gondolják, elkísérhetik, úgyis be akarják hozni a faluba az elakadt terepjárót. Véletlenül útba esik. 14. Ember azt nem hallja, hogyan riasztják egymást az elefántok, de minden egyes alkalommal, amikor az oguagik, a zeruzuk, vagy a többi törzs vadászai megzavarták őket pihenőjükben, egyszerre merevedtek meg, és a bikák egyszerre támadtak. A jelzés ilyenkor eljutott a környező családokig, és hamarosan több száz elefánt özönlött az alig felfegyverzett, apró emberek felé. 11
