Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás

tudásban való részesedése révén kerül a kor büntetó'táblájára. A tudásforma vizsgálatát kezdjük a XVII. század világi lírájának feltételezhető kánonjához tartozó művek egyikén.11

A vizsgálódás számára elsősorban kiszemelt mű az Iffiusagh, mint solyom madar kezdetű darab. Ez, az RMKT 221. számú szövege XXIV (!) változatban maradt fenn. Az I. változat, a Mátray-kódex szövege az 1670-es évekből, a legkésőbbi, a Budai Zsuzsanna évkönyvben talált szöveg a XIX. század elejéről való — tehát csaknem 150 éven keresztül jelen van a magyarországi világi költészet korpuszában. Változatai közt a XVIII. század közepétől (feltehetően 1768-tól) ponyva-kiadványok is megjelennek, ez a tény nyilván befolyásolja elterjedtségét, ismertségét.

A XVI. század legvégén kialakulóban lévő, valójában a XVII. századra kialakult közköltészet „énekeskönyvek” és „daloskönyvek” lapjain jelenik meg, szoros kapcsolatban a művelődés és énformálás tanulmányom fókuszában álló formájával, a mulatással. A közköltészet szövegeinek kialakulása elsősorban a társadalom írástudó, mobilabb, általában — de nem kizárólag - világi rétegéhez köthető. A szövegváltozatok versszak száma változó, a lejegyzők nincsenek tekintettel a szövegegészre, a versszakok kihagyását, cseréjét, „toldását” természetesnek tartják. A 221. számú példa esetében például minden szöveg- változat tartalmazza az első versszakot; a rímek kérdésében sincs jelentősebb eltérés a szövegváltozatok közt: a „madár / szabadon jár”, és a „szegénynek már / szívem nem vár” rímpárokat mindegyik lejegyzés őrzi.

221. I. 1. Iffiusagh, mint solyom madár,

Akor vigh, lia szabadon jár,

De jai nekem szegénynek mar,

Vigasztalast szivem nem var- szól a legkorábbi szövegváltozat, a Mátray-kódex 1670-es években lejegyzett szövege; ez csaknem szó szerint ismétlődik az első nyomtatott változatban, a ,Mulatságos világi énekek” 1769-ben Vácott kiadott kötetében:

221. VII. 1. Ifjúság mint Sólyom madár,

Addig víg, mig szabadon jár,

De jaj nékem szegénynek már Víg örömet szívem nem vár.

Az 1. mellett szinte minden változat tartalmazza a 3., 4., 5., 6. versszakot, de a 2., 7., 8. versszak is többször visszaköszön. A legtömörebb, IV. változat példáid az 1., 6., és 5. versszakokat tartalmazza.

Mivel támasztható alá, hogy a közköltészet ránk maradt szövegei, illetve- kissé tágabb értelemben - egy hétköznapinak tűnő művelődési forma, a mulatozás (ezt Pázmány alapján társadalmi rétegtől független eseménynek kell tekinteni, amelyben „akárminémű rendbéli emberek” részt vehetnek) kapcsolatban áll a tudás megszerzésének nem autorizált, hogy úgy mondjam, „népi” módjával?

Ha kissé - de nem is túlságosan - ironikusan szemlélem vizsgált szö158