Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Vittorio Strada: Interjú Alekszandr Szolzsenyicinnel
Végrendelet a fiataloknak Vittorio Strada exkluzív interjúja Alekszandr Szolzsenyicinnal (Corriere della sera) Felejtsük el a lágert és a gulagot, de figyelem! a totalitarizmus veszélye még nem múlt el! — A XX. századi történelemben Oroszország áll a középpontban. Nemcsak a tíz nap miatt, ami „megváltoztatta a világot”, hanem a kultúra különböző szintjein hozott újítások miatt is. A helyzet mára megváltozott. A legyőzött Oroszország a kultúra világában is a perifériára szorult. Ön szerint lehetséges az Orosz Újjászületés? — Oroszországnak ebben a században nem mindennapi sors jutott osztályrészéül. Először is a forradalmi változásokban betöltött szerepe miatt, ami példátlan helyzetet teremtett. A rózsaszín illúziók a földi paradicsomról a világ minden haladó gondolkodású emberének ködbe burkolták az agyát. Másodikként pedig a II. világháborúban való részvételt említeném. Oroszország huszonhét millió embert veszített. Ennek az orosz véráldozatnak a gyümölcse a mai világ. Ami pedig a kultúrát illeti, az - paradox módon - a legkeményebb szovjet időkben is töretlenül virágzott, akkor is ha sokan háttérbe szorultak, vagy csak későn kaptak észbe. Azt hiszem sok Nobel-díjas orosz lenne most, ha nemcsak a haláluk után szerzett volna tudomást róluk a világ. A kultúra a XIX. századi hagyományoknak köszönhetően tovább tudott fejlődni, és a belső nyomás ellenére is sokan emelkedtek ki. A krízis - amibe a kilencvenes évek végén kerültünk - természetesen súlyos helyzetet teremtett mind a hétköznapokban, mind a kultúrában. Mostanra az ország kulturális mélypontra jutott, ami a nagykultúrában a legszembeötlőbb. Ennek ellenére a zenei életben ezt a mélypontot nem látom. Sok más területen azonban igen; a kultúra - a végső katasztrófát elkerülendő - visszahúzódott az ország mélyébe, hogy újra erőt gyűjtsön az újjáéledéshez. — Változott valamit a kommunizmusról alkotott véleménye? — Nem! A kommunista rendszer iránti ellenszenvem semmit sem változott. Az ilyen rendszerek éppen olyan gyászosan érnek véget, mint ahogy elkezdődtek. — Ifjúkorában Ön is őszintén hitt a forradalmi eszmékben. Mi és mikor józanította ki, hogyan szabadult meg ezektől az illúzióktól, és hogyan formálódott ki az akkori Oroszországról alkotott elképzelése? — Ami engem illet, gyermekkoromtól kezdve ortodox keresztény nevelést kaptam, a kommunista rendszer adta lehetőségek iránti felvilágosodott érdeklődéssel. Ez így volt körülbelül tizenhat éves koromig. Aztán tizenhét-tizennyolc évesen már tulajdonképpen rajongtam a marxizmusért - néhány dolgot kivéve. Például soha nem rajongtam Sztálinért. Mindig averzióim voltak vele szemben. Továbbá soha nem tudtam azonosulni Engels a természet dialektikájáról, a természettudományról szóló írásaival sem. Sőt! Inkább mosolyog150
