Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Vittorio Strada: Interjú Alekszandr Szolzsenyicinnel
tam rajtuk. Ennek köszönhettem a letartóztatásomat is. Ez elkerülhetetlen volt, mert — legbelül - soha nem tudtam elfogadni az összes szovjet ideált. Amikor huszonhat évesen a börtönben kötöttem ki, egy év alatt teljesen „megtisztultam”. A fogva tartásom ideje alatt próbáltam vitatkozni, de érvek helyett újra és újra csak verést kaptam. Huszonhét évesen már világos nézeteim voltak. Olyanok, amik végigkísérték az életem és amiknek a műveimet is köszönhetem.- Kétségtelen, hogy az orosz társadalom megváltozott és folyamatosan változik. Ön publicisztikai müveiben mindig kifejezte a szociális fejlődés iránti érdeklődését. Sőt; reformokat javasolt. Hasonló fejlődést várt a kilencvenes évek előtt? Hogyan értékeli az aktuális helyzetet és annak lehetőségeit?- Miközben az 1917-es forradalom történetén dolgoztam - évtizedes munka volt - egyre inkább elfogott a félelem, hogy a kommunizmus bukása után csak egy irányíthatatlan káosz marad. Próbáltam Amerikából rádión elküldeni a Vörös kerék című művem néhány részét, hogy felhívjam a figyelmet a közeljövó're, de ennek természetesen nem volt komoly hatása. Ki is akarhatta volna, hogy meghallgassanak a Szovjetunióban? A káosz, amit vártam és amitől rettegtem. Tudja, hogy van ez? Jól értékeltem a múltat. Ami a jelent illeti: van, akinek sikerül elemeznie és van, akinek nem. A jövőt illetően azonban csaknem mindenki hibázik. Amikor rájöttem, hogy káoszba fulladunk, eszembe jutott valami 1917-ről. Az akkori hatalom nem engedett lopni. Az akkori kormány politikusai a nevetségességig gyengék voltak, de nem voltak tolvajok. Ez az, amit nem láthattam; hogy a Komszomol- és pártfunkcionáriusokból álló nomenklatúra késlekedett kivetni a hibázókat. így kezdődött a káosz. Mert - míg 1917 politikusainak szilárd meggyőződésük volt - ezeknek már nem voltak ideáljaik. Ezek csak a korlátlan harácsolásra gondoltak. Egy igazi lopás- sorozat kezdődött (nevet - a szerző). Viccesnek tűnhet föl, de valójában borzalmas. Oroszország, Jelcin idején, elképesztően felaprózódott. Elég, ha a nemzeti kincsekre gondolunk: kőolaj, földgáz, áramtermelés. Mind-mind szinte ingyen került magánkézbe. És most azt mondják, azért tették, hogy ne lehessen a bolsevizmust feltámasztani? Ezért toltunk így ki magunkkal?!- Az Ön A pokol tornácán című regénye már a címében hordozza a dantei pokol lehetőségét. Elmondható, hogy ez a vízió érhető tetten, amennyiben a pokol analógiája a totalitarizmus, amiből ki kellene lépni, de a vége csak egy keserves és hosszú purgatórium (a mai Oroszország) paradicsom nélkül?- A dantei pokolra való utalás A pokol tornácán-ban - természetesen - nem ennyire okszerű, van azonban egyfajta azonosság a pokolban eltöltött napok, illetve a Gulagon eltöltött napok között. Van azonban egy igen fontos különbség. Daniénál aki hibázik, a ,.közönyösök” közé kerül, míg a főbűnösök a pokol legmélyebb bugyraiban kínlódnak. A mi Gulag világunkban az bűnhődik, aki ellenáll a gonosznak, küzd ellene, vagy távol tartja magát tőle, míg, aki hajlandó együttműködni, felemelkedik.- A még élő kommunisták fel vannak háborodva, ha párhuzamot vonnak a két szélsőség, a kommunizmus és a nácizmus között, a Gulag és a láger között. A két jelenség között természetesen van különbség is, de Ön szerint van azonosság?- A Gulag a kommunizmus velejárója, hiszen minden rezsim ellene van 151
