Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
lyét - a katonai törvényszék ítélt felette. Érthető, hogy milyen státusban voltunk? Iszkityeja egyre csak bólogat: - Igen, igen. A községi tanács embere: - Akkor érdeklődni kell a kiégnél. A járási vezető: - Igen. Összeállítottunk egy jegyzéket, hivatalosan megcsináljuk a megkeresést, hadd kerüljenek elő a negyvenhármas dokumentumok. Sok ilyen kérdés merül föl. Látom, hogy Ovszjannyikov arca eltorzul: csak hallgatja mindezt, fejét le- horgasztja, és egyik kezével a fejét fogja kétségbeesetten. A káposztaszínű kendős, alacsony asszony is megszólal, és mondja, amíg félbe nem szakítják:- Nekem például van érmem a háborús évekért. Persze az érem nincs meg, de az okirat megvan róla, valódi. És milyen kedvezményt kapok? A világítás felét fizetem. Persze nem lehet tudni, mi járna még. Elmentem a vezetőséghez, azt a választ adták: a kolhoz nálunk szegény, nem tud adni. Még a gabonát sem kaptam meg, az elnök nem küldött gabonaszállító gépkocsit a nyugdíjasoknak.- Kedvezmények? Most az is benne van a járási költségvetésben. A járási költségvetésből feltétlenül fizetünk; ebból-abból elengedünk ötven százalékot. Persze, én nem tudok mindennap itt lenni maguknál...- Ezt meg tudjuk érteni. - Mindjárt széles mosoly a válasz. Iszkityeja összeszedte a bátorságát. Öregesen lágy, bizonytalan hangon, ahogy velem is beszélt a nyírfa alatt, megszólalt:- Az én férjem is részt vett a háborúban. Hadirokkant lett. Kaptunk is kedvezményt. De ahogy meghalt - fizetni kell mindenért, semmi kedvezményt nem kapok. Ovszjannyikov alezredes felháborodottan kapja fel a fejét. És erősen o-zva megszólal:- Jár a kedvezmény. Az összes kedvezmény jár, amiket a férjének adtak, ha nem ment újra férjhez... Iszkityeja, meglepődve, enyhe mosollyal:- Ugyan már... —... Akkor ezek a kedvezmények mind megilletik magát. Attól függetlenül, hogy mikor halt meg a férje.- Már nyolcadik éve, hogy nincs.- Hát akkor... - rezzent fel a járási vezető, és az órájára nézett. - Ezeket a kérdéseket, amelyek önökre, veteránjainkra, anyáinkra vonatkoznak, magam fogom megoldani. Ha meghaladja az erőmet, akkor a területi bizottsághoz fordulunk. De Moszkvához nem, ai’ra nincs szükség. Fazekas László fordítása 1998 149
