Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
Az asszonyok sóhajtoztak:- Ha kenyérke lenne, meglennénk, nem sopánkodnánk.- Az összes reményünk oda...- A rozskenyér olyan keletien... A helyi vezető is magához tért:- Egyezzünk meg a következőben. Nemcsak a kenyér lesz itt, hanem minden héten kijön egy mozgóbolt. Az asszonyok meglepődtek:- Még egy mozgóbolt is minden héten? Csak nem?... A szürkekockás résen van:- Még valamit meg kéne oldani. Már régóta. Amíg tartott a front, mi itt jónéhányan dolgoztunk a front számára... Iszkityeja: — Negyvenhárom augusztusától, ahogy a front elment... A szürkekockás fiatalabb a többieknél: szemhéja nem duzzadt, a szeme nyílt, szürke színű, élénk. Fürgén jár a szája, bár alul csak egyetlen foga van:- Én például majdnem három évet ledolgoztam egy hadiüzemben. Murom város, vlagyimiri terület. Mi például miért dolgoztunk? Nem ismertünk ünnepet, nem volt szabadnap, se szabadság. Mit mondtak akkor nekünk? A maguk munkája jelenti a mi győzelmünket, előbb véget ér a háború, és béke lesz az országban. Hát akkor miért feledkeztek meg rólunk, akik dolgoztunk, mi? Most még nyugdíjat is kevesebbet kapunk, mint némelyik öregasszony... A járási vezető lesimította szurokfekete hajtincsét:- Igen, ebben az évben emlékeztünk meg azokról, akik a hátországban dolgoztak. Most szinte mindennap átadok anyáinknak jubileumi érmet. Köny- nyekig meghatódnak. Minden nap kap valaki jubileumi érmet. Sírnak örömükben. Azt mondják: végre rólunk is megemlékeznek, hiszen az egész front terhét a vállainkon viseltük. Kézi erővel szántottak, vetettek; az utolsó zoknijukat a katonáknak adták. Ha maga valóban dolgozott, a törvény szerint dokumentummal kell bizonyítani, hogy dolgozott, vagy legalább két tanúval.- Itt vagyunk mindjárt ketten. Tudunk egymásnak tanúskodni.- Még egy harmadik is kell.- Podmaszlovóban van.- Ha negyvenöt előtt több mint hat hónapot dolgoztak a hátországban, és találnak rá dokumentumot, vagy tanúvallomásokat - mi feltétlenül adunk maguknak érmet. És az éremmel együtt azokat a kedvezményeket, amik járnak. A községi tanács embere azonban, kiderül, jobban ismeri a törvényt. A járásihoz fordul, és figyelmeztetőn mondja:- Sajnos, közbe kell vágnom. Szóval, csak akkor, ha lesz valamilyen módosítás, de most a rendelet szerint a tanúvallomást nem veszik figyelembe. És ha a munkakönyvben nincs benne a bejegyzés, akkor jubileumi érmet nem adnak. Emiatt dühöngünk. A járási a szemöldökét ráncolja, egy kissé zavarban van:- Szerintem kell lenni módosításnak. A szürkekockás új lendülettel mondja:- Hogyhogy? Minket a hadkiegészítő parancsnokság mozgósított, és katonalányoknak számítottunk. Ha valaki a lányok közül elhagyta a munkahe148
