Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
a 423-as célpontot megsemmisítette: arról a helyről egyetlen lövés sem jön többé.- Nem lehet, hogy áttelepült? Igen, még az áttelepülő lövegekről kell szólni. Hogy a németeknél mi a helyzet, nem tudom, de nálunk ha némelyeknek meg is parancsolják, hogy települjön át a lövegekkel, az az ostoba, merő lustaságból, egyre csak egy helyről tüzel, amíg ki nem lövik. De hát mennyi ostobaság van! Lőnek vaktában, csak azért, hogy a lövedék felhasználásáról beszámoljanak! Van ilyen... Proscsenkov: — Estére jól beástuk magunkat. Csak legalább ezen az éjszakán ne telepítsenek át. A kocsiszekrény apró ablakain csak gyér fény szűrődik be. Meggyújtjuk az akkumulátorról működtetett lámpácskát a mennyezeten.- Ugye, milyen remek ez a törzskari kóceráj? - néz körül Bojev. — Hogy lehetne ezt a vénséget Németországba elvontatni? Sorra vettük, kik azok, akik maguk sem húzták ki mostanáig. Egy. Kettő. Három. Egy negyediket túlságosan szigorú ítélettel büntetőszázadba küldtek, ott halt meg. Voltam már ennél műveltebb társaságban, de tisztább szívűben még nem. Jó velük lenni.- Hát igen, és majd hogy fogunk egymásra emlékezni... Élesen felhangzott egy hatcsövű aknavető undorító sivítása. Az aknák elsivítottak - és gyors egymásutánban hat robbanás hallatszott a zűrzavarban.- No, hát köszönöm, barátaim, és elnézést kérek, de nekem mennem kell. Valóban, kívül már szürkült. Sötétedés előtt vissza kell érnem, hogy el ne tévedjek. Vonalaink mind épségben vannak. Jemeljanov az előjelző posztról jelentkezik:- Most beássuk magunkat, ahogy kell. Igaz, a németek gyakran lőnek fel rakétát. A rakéták itt nálunk, Viszelkiben is hosszasan felragyognak hol vörös, hol aranyfehér színben. A hatcsövű aknavetőt bemértük, de nem túlságosan pontosan - az aknavetőt mindig nehéz bemérni. De az ágyút (hetvenötös lehetett, egyetlen lövés, 428-as számú cél) rögtön jól elkaptuk, egy pontba bemértük. A készülék rendben van, az összes mutató szabályosan mutat. Új papírszalag-tekercs van felhelyezve. Tintát is öntöttek a lefolyóba a hajszálcsövekhez. A váltás kialudta magát, friss. Három kisfeszültségű lámpácska világítja meg a pince egész elülső részét. Fehérük a papír, felvillan a csillogó fém. A két ügyeletes vonalszerelő - telefonnal a derékszíjukon, tartalék kábelkötegekkel, kis lámpákkal, harapófogókkal — szintén itt van. Éjszaka keserű a sorsuk: a szakadás egyik végéhez még csak odaérnek, de vajon megtalálják-e a másik elszakadt részt? A pince mélyén sötétség van, a gyerekek alszanak, az asszonyok is fekszenek, az arcok nem láthatók. De a hang alapján hallom, hogy ott van az 139
