Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
zetből tüzelőhelyzetbe hozták és betöltötték a löveget - meg kell látni a harangtorony csúcsát, mihelyt szétoszlik a köd, és bumm! Aztán újra töltöttek, és másodszor is, tüzeltek. Szétlőtték! És gyorsan, minél gyorsabban újra menetkész állapotba kellett hozni a löveget, rákapcsolni a traktorra - és már el is mentek. A németek megszórták lövedékekkel a helyét, de már elkéstek. Megszűnt a megfigyelési pontjuk. — ... Az ön számára a háború maga a lét, mintha nem is létezne a harcon kívül. így hát azt kívánom: éljen sokáig minden megpróbáltatás ellenére. Bojev csodálkozva hallgatja, mintha nem is tudná mindezt magáról. Mindenki fölállt. Összekoccantak az üvegpoharak, a fémbögrék - kinél mi volt. Mindannyian fellelkesültünk, tűzbe jöttünk. De a vodka egy ilyen nap után - ajaj, attól óvakodni kell! Milyen fénylő, eseménydús napok! De hová vezet mindez? A nagy támadás! Hogy hány ilyen támadásunk volt az egész háború alatt — az egyik kezünkön meg lehet számolni. Szárnyaló érzés. Egészen eltöltenek bennünket a túlcsorduló érzelmek. De most újra teletöltik a poharakat. Megint fólállunk, koccintunk - természetesen a győzelemre. Mjagkov: - Majd csak ha vége lesz a háborúnak, akkor nyugszik meg a szívünk. Most aztán megindult a beszélgetés, mindenki mondja, a másik szavába vágva. Bojev: - Megtámadtak bennünket, most majd megbánják. Odapörkölünk nekik. A törzsparancsnok: - Megégetjük a sarkukat. A politikai biztos: - Ehrenburg azt írja: a németek rémülettel gondolnak arra, hogy mi váija őket télen. De gondoljanak arra is, mi váija őket augusztusban. Mindannyian nagy lelkesedéssel mondják, de gyűlölködés nélkül — mintha újságból olvasnák. — Próbál az ember a németekkel németül beszélni, azok meg mondják oroszul. Jól megtanulták két év alatt. — Hát igen: vajon minket megértenek-e, mikor visszajövünk? Vagy már senki nem fog megérteni minket? — De hát képzeld, Oroszországnak mekkora része van még a kezükön. Szörnyű. — Miért nem nyitják már meg a második frontot, a gazemberek? — Azért, mert haszonlesők, a mi kontónkra ülnek a fenekükön. — De Olaszországban mégiscsak támadnak. A politikai biztos: - A kapitalista Amerika nem akarja, hogy gyorsan véget éljen a háború, és vége legyen a nyereségüknek. Közbevágok: - De azért mi is igencsak eltérünk az internacionalizmustól. Mire ő: - Miért? A Harmadik Internacionálé feloszlatása teljesen helyes volt. — No, esetleg mint álcázás, mint taktikai manőver. — Fordítok a beszélgetésen. - Most már nem maradhatok tovább, most kezdődik a munka java. Proscsenkov elmesél egy esetet a mai lövöldözésből. Az a véleménye, hogy 138
